A Magyarhangya nevű "alternatív" filmforgalmazó vállalkozás a nevezett kisfilm premierje mellé négy másik rövidfilmet is levetített, úgymond a tanévkezdés alkalmából, s a rendezvényalapú forgalmazás nagyobb dicsőségére koncertet és beszélgetést illesztett a mozizáshoz. Mi persze a filmekre voltunk kíváncsiak, mert a kisjátékfilm olyan, mint a fúvósok között a furulya, (kis kivétellel) senki sem becsüli eléggé. A filmkészítők sem, többnyire névjegyként vagy ugródeszkaként használják, válságos időkben pedig pótlék gyanánt. Forgalmazói részről pedig a moziban, a "nagyfilm" előtt vetített ún. kísérőfilmek pedig oly régen halottak, hogy az emlegetésük is csak valami ködös emlék vagy retrogád kútmérgezés.
Nos, a fenti tétel kétségkívül jól hangzik, de a benne foglalt minimál programot sem feltétlenül igazolta e válogatás: az est címszereplőjének számító Csomagtartó például a kutyabarátok meghökkentésén túl leginkább az értelmezhetetlenségével tüntetett; sehogy sem sikerült eldöntenünk, mi is volt az alkotó, Baranyi Gábor Benő célja. Valamiféle lélektani szándék vezette, vagy a tökéletes paródia megvalósításának szándéka? Sem ez, sem az nem jött össze, csupán egy kliséhalomba fulladó bűnös kisfiú súlyos terhének műfajváltós története lett ez az egyébként ügyesen kivitelezett rövidfilm. Azt is megtudtuk, hogy nincs miért aggódni, a kutya jól van.
Egy fokkal kiérleltebb munkának tűnt a Kávéfőző, a KoMa Társulatból ismert Vékes Csaba műve, bár mondhatnánk tárgylélektani drámának is. A főszerepben - mint arra számíthattunk is - maga a masina, körülötte pedig némi fejetlenség, illetve jelenetek egy házasságból. Lőrincz Nándor és Nagy Bálint filmje, a 180/100 a három muskétás soros, természetesen érzelmi alapú kalandját, egy párkapcsolati válságot és valami alig is alapos egészségügyi vizsgálatot prezentál. Státuszközlő Facebook-posztok és egy 24 órás vérnyomásmérő berregése tagolja a filmet, no meg a cifra szókincsű főszereplő (Kovács Lehel) dühkitörései, illetve a csendestárs (Molnár Gusztáv) evéssel, ivással és ezek kísérőfolyamataival kapcsolatos "performanszai". A heti hülye szerepében Tzafetás Benjámin lép fel, a maga bájos életbölcsességeivel. Keserédes sztorijuknak pusztán a vége lett bántón erőtlen.
Csak némi futottak még érzést kavart azonban az Ádám pincéje - már láttuk, meg is írtuk (Ipacs Gergely filmjének visszhangja a 2011. november 11-i számban). De sajna a háborús konfliktusokkal teli világból kivonuló, föld alá költöző címszereplő és társai aligha mutattak bármi újat az avatatlanabb nézőknek is.
Szirmai Márton Legenda c. filmje okozta az este egyetlen meglepetését (tudniillik fogyasztható voltával), amelynek középpontjában egy nyugdíjas tanárnő szenvedélye - vagy a kevésbé romantikus szemlélők szerint a pőre valóság: maga a válság - áll.
Ha ez a valós választék, bízvást felpanaszolhatjuk, hogy a kisjátékfilm máshol elengedhetetlen ritmikája távolról sem tűnik fiatal filmeseink sajátjának. S így volt ez a vásznon túli, a szóbeli megnyilvánulások idején is - a rendezői szerepet nyilván gyakorolni kell. Persze egy szintén zenész, dilettáns moderátor bárgyú kérdéseire nehéz is jól válaszolni. Így az egész eseményalapú este pusztán egy mostohán kezelt műfaj pártolásáért érdemel említést.
Toldi mozi - Magyarhangya, szeptember 1.
