Csorba bicska (St Germain: Tourist)

  • - greff -
  • 2000. július 13.

Film

Igaz, hogy a Sonic Youth mögött már közel két, gondosan végigmuzsikált évtized áll, és igaz az is, hogy ennyi idő általában mindent kivesz egy rockzenekarból, ami egyáltalán kivehető, mégis ezt az együttest még ma is azon kevesek közé kell sorolnunk, akiket izgatottan várni és akikre számítani lehet.

Sonic Youth: NYC Ghost & Flowers

Igaz, hogy a Sonic Youth mögött már közel két, gondosan végigmuzsikált évtized áll, és igaz az is, hogy ennyi idő általában mindent kivesz egy rockzenekarból, ami egyáltalán kivehető, mégis ezt az együttest még ma is azon kevesek közé kell sorolnunk, akiket izgatottan várni és akikre számítani lehet.

Jöttek először a hírek, valami készül. Történt ugyanis, hogy tavaly, egy kaliforniai fellépésüket követően, ellopták a zenekari felszerelést szállító kamiont - benne- volt minden hangszer és eszköz, amely a kilencvenes években készült lemezeik megszólaltatásáért felelt. A felszerelés nem került elő (a mai napig sem), így a betervezett dalszerzési periódus elején ott álltak Thurston Moorék üres kézzel. S ha már így alakult, leporolták régi, elmondásaik szerint kábé a nyolcvanas évek vége óta nem használt cuccaikat, beszereztek melléjük egy sor új hangszert, mindez jótékonyan felpezsdítette az alkotókedvüket, új ösvények feltérképezéséről regéltek úton-útfélen, még az is belefért, hogy a zenekar -ha csak a koncertek erejéig is, de - életében először ötös fogattá lényegüljön át, régi barátjuk, Jim O´Rourke basszgitáros csatasorba állításával.

Aki mindezek alapján joggal várt valami merőben újat, az csalódni fog, hiszen az új, a maga mindössze nyolc dalával csöppet befejezetlennek ható NYC Ghost & Flowers korong megszólaltatásában nem észlelhetünk jelentős módosulást. S persze a páratlan Daydream Nation világa sem tért vissza az akkoriban nyúzott gitárok társaságában. A dalok a két évvel ezelőtti A Thousand Leaves lemez pszichedelikus, mindenféle kommerciális elvárásnak fityiszt mutató vonalán mozgolódnak, némelyikük tovább is halad rajta: ekkor a zene feszült lebegéssé redukálódik, "hagyományos" éneket alig hallhatunk, hanem csak az egészen poétikus szövegek szavalását, amolyan énekbeszédet (a lemezcímben jelzett szellemek közül egyet bizonyosan felismerhetünk, mégpedig Allen Ginsbergét). Szabálytalan, kísérleltező muzsika, igényli az odafigyelést (szövegekkel a kézben ajánlott), és igénybe is veszi a hallgatót; nem működik minden egyes percben, ez sajnos tény, amint az is, hogy amikor viszont összeáll a dolog, s ez a zajos, bizarr gitárhangokkal bíró hangfolyam körülöleli, majd magával ragadja az embert, akkor olyan helyekre mozdíthat el, ahová senki más nem képes, már ha rockzenéről esik szó.

Innentől kezdve a kedves hallgatóra van bízva a dolog: kíván-e egy ilyen utazást, vagy sem? New York városa meg az ő szellemei és virágai - lehet belőle bármi, én előre szóltam.

- greff -

Geffen/Universal, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.