Film

Christophe Honoré nagy ívű története a könnyűvérű, de mindig a szívére hallgató párizsi lánykáról szól, aki pénzért is csinálja, de amikor jön a Nagy Szerelem s vele a Nagy Megkomolyodás, élete pasijáért, lánya boldogulásáért mindenre hajlandó.

Hihetetlen, de igaz: Svájcban is létezik szegénység. Ez van akkora nóvum, hogy erre már érdemes filmet építeni - gondolhatta Ursula Meier rendező, de ha nem ezt gondolta (lásd: Arany János és a "gondolta a fene"), akkor is ez tetszik ki a filmjéből.

A svájci-francia művész - megjelenésünk napján magyarországi mozikba kerülő - filmje Ezüst Medvével startolt az idei berlini fesztiválon. A Nővér furcsa road movie két távoli világegyetem, az iparvidék és a síparadicsom között.

Belgák és belgák, flamandok és vallonok, marhatenyésztők és maffiózók feszülnek egymásnak a tavalyi év egyik legsikeresebb, Oscar-díjra is jelölt európai filmjében, a belga Bikanyakban. A hazai premierre a film női főszereplője kísérte el a filmet. Beszéltünk vele.

Ha azt vesszük, hogy ez vérbeli trashfilm, és nem is akar más lenni, még van remény - egy darabig. Hisz' mi is kellhet a mozikba a strandszezon és a nyári hangulat megalapozásához, mint néhány jól kifejlett emberevő víziállat, sikoltva fel-alá szaladgáló nők bikiniben és anélkül, no meg literszámra szétlocsolt művér? 'szintén? Bármi más.

Amikor Sztupa és Troché először átvágtak éjszaka a walderdőn, csak fától fáig bírtak haladni. A walderdő nappal is sötét, de amikor sűrűsödni kezd az alkonyat, ráborul a vakság. Éjszakára már maga a fekete lyuk.

Ma, amikor a reakciós világtőke elleni bátor küzdelmünk veszni látszik, valódi ünnep, ha ismét megtapasztalhatjuk, milyen is a történelmi materializmus. Mert mit látunk a szemeinkkel, drága elvtársak?