DVD

A futár

  • Horváth Andrea
  • 2012. július 28.

Film

Hatvan óra. Jut is, marad is. Arra éppen elég, hogy eljusson A-ból B-be egy fontos küldemény. A futár (Jeffrey Dean Morgan; nemrég a Bűnös Miamiért dicsértük) nem kérdez, csak kézbesít, mint a profik. Hatvan óra áll rendelkezésére, hogy megtaláljon egy fantomot, de még az is belefér szűkös idejébe, hogy tudatának legmélyebb bugyraiba merülvén az önreflexivitás oltárán áldozza fel magát.

Így jár az, aki Mickey Rourke-nak szállít, lehetetlen előre sejteni, hogy éppen mi várható tőle. A Halhatatlanok dühöngő titánja ezúttal a New Orleans-i alvilág vérszomjas urának (Maxwell) szerepét húzza magára, bár csak az utolsó tíz perchez adja az arcát. Ám az igazán megdöbbentő tíz percre sikeredett; ízelítőnek bőven elég annyi, hogy ha valaki a művészt Elvis-imitátorként szeretné viszontlátni, nos, érdemes időt szánnia a filmre.

A Jason Statham-féle Szállítóra leplezetlenül hasonlítani igyekvő futár története a forgatókönyvírók részéről egyértelműen öngyilkos merénylet. A film látványvilága túlzás nélkül triviális, gyér, inger- és vérszegény, bár ez a figurákról is elmondható. A vizuális szegénység már az első öt percben erősen próbára teszi a tűrőképességünket, és sajnos Antonio Calvache működése a továbbiakban sem elégíti ki a B filmek oly igényes operatőri munkáihoz szokott nézőt. S fájdalom, most Jeffrey Dean Morgan színészi teljesítménye is visszaszorul a békaperspektívába. Így Hany Abu-Assad filmjét Rourke neve és a szinkron sem menti meg a bukástól; futárunk a szórakoztatás erényével elakadt már az út elején (talán el sem indult).

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.