Film

Sífelvonó a magasba

Ursula Meier: Nővér

  • - köves -
  • 2012. július 28.

Film

Hihetetlen, de igaz: Svájcban is létezik szegénység. Ez van akkora nóvum, hogy erre már érdemes filmet építeni - gondolhatta Ursula Meier rendező, de ha nem ezt gondolta (lásd: Arany János és a "gondolta a fene"), akkor is ez tetszik ki a filmjéből.

A biztos tudata annak, hogy a svájci köröket ver a környező országok szegénységére. Megdöbbentő képsorokat kaphat arcába az óvatlan mozilátogató, mert Meier odáig megy, hogy mutat egy szürke (!) lakótömböt, amely már önmagában is aláássa a nyugati civilizációba vetett maradék hitünket. S ez még semmi, a művész nem tágít, mer bevilágítani a völgy sötétjébe, meri észrevenni a síparadicsom árnyékában kullogó veszteseket. Lent és fent, micsoda kontraszt, mert míg a sípályák magasában gondtalanul siklik a felső és a középosztály, addig az alsóbb néposztályok lent élnek a szürke házakban, s szerény vacsorájukat megkopott mikrohullámú sütők melegében készítik.

Innen indul munkába nap mint nap a tízes évei elejét taposó Simon. Fent a gazdagoktól lop, lécet, botot, kesztyűt, amit csak ér, lent pedig a szegények közt osztja szét a portékáit. Mindezt nem a Robin Hood-i újraelosztás szellemében, hanem haszonszerzés céljából teszi: ha valakin, akkor egyetlen élő rokonán, rosszéletű és gyakorta kimaradozó nővérén segítene. Cserébe nem is vár mást, csak egy kis szeretetet - rosszabb napokon, ha másként nem megy, hát pénzért vásárol be belőle. Ismételjük át, mit tanultunk eddig: Svájcban szegénység van, szegény gyereknek pedig nővére sem érti a szavát, vagy ha érti, hát inkább elfordítja a fejét, mert fáj, amit lát. A Simon-féle filmes szegénykéknek, főleg, ha tekintetüket olykor rajtafelejtik a távolságon, mint üveggolyón, könnyen megtalálják az ismert és dicsérő frázisok: ők azok a reménykedő/vádló/kiüresedett tekintetű gyermekek, árvák, akiket a filmtörténet fogad örökbe, akiknek reménykedő/vádló/kiüresedett tekintete, mint mondani szokás, beleég az emlékezetbe, a retinába, és ki tudja, még mibe. Vannak, akik tényleg beleégnek; aki ilyenkor nem említi a Négyszáz csapást és a Dardenne-eket, az magának keresi a bajt. Ebbe a klubba kérte felvételét Ursula Meier is; szép, letisztázott, hivatalos kérelem ez, a jó tanuló magabiztossága érződik rajta, aki példás visszafogottsággal nem vár többet a maximális pontszámnál. A síszezon véget ér, s vele a film is. A sífelvonón már csak a szegények utaznak, Svájc szegénykéi. Ursula Meier beérkezett.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.