A biztos tudata annak, hogy a svájci köröket ver a környező országok szegénységére. Megdöbbentő képsorokat kaphat arcába az óvatlan mozilátogató, mert Meier odáig megy, hogy mutat egy szürke (!) lakótömböt, amely már önmagában is aláássa a nyugati civilizációba vetett maradék hitünket. S ez még semmi, a művész nem tágít, mer bevilágítani a völgy sötétjébe, meri észrevenni a síparadicsom árnyékában kullogó veszteseket. Lent és fent, micsoda kontraszt, mert míg a sípályák magasában gondtalanul siklik a felső és a középosztály, addig az alsóbb néposztályok lent élnek a szürke házakban, s szerény vacsorájukat megkopott mikrohullámú sütők melegében készítik.
Innen indul munkába nap mint nap a tízes évei elejét taposó Simon. Fent a gazdagoktól lop, lécet, botot, kesztyűt, amit csak ér, lent pedig a szegények közt osztja szét a portékáit. Mindezt nem a Robin Hood-i újraelosztás szellemében, hanem haszonszerzés céljából teszi: ha valakin, akkor egyetlen élő rokonán, rosszéletű és gyakorta kimaradozó nővérén segítene. Cserébe nem is vár mást, csak egy kis szeretetet - rosszabb napokon, ha másként nem megy, hát pénzért vásárol be belőle. Ismételjük át, mit tanultunk eddig: Svájcban szegénység van, szegény gyereknek pedig nővére sem érti a szavát, vagy ha érti, hát inkább elfordítja a fejét, mert fáj, amit lát. A Simon-féle filmes szegénykéknek, főleg, ha tekintetüket olykor rajtafelejtik a távolságon, mint üveggolyón, könnyen megtalálják az ismert és dicsérő frázisok: ők azok a reménykedő/vádló/kiüresedett tekintetű gyermekek, árvák, akiket a filmtörténet fogad örökbe, akiknek reménykedő/vádló/kiüresedett tekintete, mint mondani szokás, beleég az emlékezetbe, a retinába, és ki tudja, még mibe. Vannak, akik tényleg beleégnek; aki ilyenkor nem említi a Négyszáz csapást és a Dardenne-eket, az magának keresi a bajt. Ebbe a klubba kérte felvételét Ursula Meier is; szép, letisztázott, hivatalos kérelem ez, a jó tanuló magabiztossága érződik rajta, aki példás visszafogottsággal nem vár többet a maximális pontszámnál. A síszezon véget ér, s vele a film is. A sífelvonón már csak a szegények utaznak, Svájc szegénykéi. Ursula Meier beérkezett.
A Mozinet bemutatója
