Film

Ébredés

  • - kg -
  • 2013. május 25.

Film

Ha filmen pisztolyt mutogatnak, annak előbb-utóbb el is kell sülnie. Ugyanez áll a vércukorszintmérőre is; ha feltűnik a vásznon, még ha csak futólag is, ott igen nagy a valószínűsége annak, hogy gondok lesznek az inzulininjekcióval.

Pedig az Ébredés című film nem úgy indul, mint aminek szüksége volna az ilyen alantasan elsülős megoldásokra. Úgy indul, mint azok a filmek, melyek a London-külsői utcavégekben élő dolgos vagy épp dologtalan britek mindennapjait vizslatják értő szemmel, realista igényekkel. A nagyon angol utcavégen nagyon angol családok éldegélnek nagyon angol falvédők előtt - ezerszer jártunk már itt, de olykor-olykor jó benézni ide, ebbe az utcába, ha másért nem, hát azért, hogy ellenőrizzük, megvan-e még a mosogató, amiről cirka 50 éve egy külön műfajt is elneveztek. A kitchen sink a helyén, és hamarosan hazatér a munkából Tim Roth is, hogy eleget tegyen az egyedülálló apák kötelezettségeinek. Apából ebben az utcában van hirtelen haragú és meghunyászkodó is, és elálló fülű gyerekből is széles a választék a Futrinka Streeten, de egyiken sem időz el oly előszeretettel a kamera, mint a kamaszodás kínjait élő Skunkon. A brit film ismét gazdagabb lett egy nagy gyerekalakítással, ám ahelyett, hogy azt követnénk kitartóan, hogyan is kamaszodik a főszereplő, és miként játszik le boldog-boldogtalant élete első filmszerepében a 13 éves Eloise Laurence, valami mindig megzavarja a realizmus lassú folyását. A dráma csúcsra jár; hol a rendőröknek akad dolguk, hol a mentősöknek, és akkor még a vércukorszintről nem is beszéltünk.

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.