Film

Ébredés

  • - kg -
  • 2013. május 25.

Film

Ha filmen pisztolyt mutogatnak, annak előbb-utóbb el is kell sülnie. Ugyanez áll a vércukorszintmérőre is; ha feltűnik a vásznon, még ha csak futólag is, ott igen nagy a valószínűsége annak, hogy gondok lesznek az inzulininjekcióval.

Pedig az Ébredés című film nem úgy indul, mint aminek szüksége volna az ilyen alantasan elsülős megoldásokra. Úgy indul, mint azok a filmek, melyek a London-külsői utcavégekben élő dolgos vagy épp dologtalan britek mindennapjait vizslatják értő szemmel, realista igényekkel. A nagyon angol utcavégen nagyon angol családok éldegélnek nagyon angol falvédők előtt - ezerszer jártunk már itt, de olykor-olykor jó benézni ide, ebbe az utcába, ha másért nem, hát azért, hogy ellenőrizzük, megvan-e még a mosogató, amiről cirka 50 éve egy külön műfajt is elneveztek. A kitchen sink a helyén, és hamarosan hazatér a munkából Tim Roth is, hogy eleget tegyen az egyedülálló apák kötelezettségeinek. Apából ebben az utcában van hirtelen haragú és meghunyászkodó is, és elálló fülű gyerekből is széles a választék a Futrinka Streeten, de egyiken sem időz el oly előszeretettel a kamera, mint a kamaszodás kínjait élő Skunkon. A brit film ismét gazdagabb lett egy nagy gyerekalakítással, ám ahelyett, hogy azt követnénk kitartóan, hogyan is kamaszodik a főszereplő, és miként játszik le boldog-boldogtalant élete első filmszerepében a 13 éves Eloise Laurence, valami mindig megzavarja a realizmus lassú folyását. A dráma csúcsra jár; hol a rendőröknek akad dolguk, hol a mentősöknek, és akkor még a vércukorszintről nem is beszéltünk.

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.