Film

Ébredés

  • - kg -
  • 2013. május 25.

Film

Ha filmen pisztolyt mutogatnak, annak előbb-utóbb el is kell sülnie. Ugyanez áll a vércukorszintmérőre is; ha feltűnik a vásznon, még ha csak futólag is, ott igen nagy a valószínűsége annak, hogy gondok lesznek az inzulininjekcióval.

Pedig az Ébredés című film nem úgy indul, mint aminek szüksége volna az ilyen alantasan elsülős megoldásokra. Úgy indul, mint azok a filmek, melyek a London-külsői utcavégekben élő dolgos vagy épp dologtalan britek mindennapjait vizslatják értő szemmel, realista igényekkel. A nagyon angol utcavégen nagyon angol családok éldegélnek nagyon angol falvédők előtt - ezerszer jártunk már itt, de olykor-olykor jó benézni ide, ebbe az utcába, ha másért nem, hát azért, hogy ellenőrizzük, megvan-e még a mosogató, amiről cirka 50 éve egy külön műfajt is elneveztek. A kitchen sink a helyén, és hamarosan hazatér a munkából Tim Roth is, hogy eleget tegyen az egyedülálló apák kötelezettségeinek. Apából ebben az utcában van hirtelen haragú és meghunyászkodó is, és elálló fülű gyerekből is széles a választék a Futrinka Streeten, de egyiken sem időz el oly előszeretettel a kamera, mint a kamaszodás kínjait élő Skunkon. A brit film ismét gazdagabb lett egy nagy gyerekalakítással, ám ahelyett, hogy azt követnénk kitartóan, hogyan is kamaszodik a főszereplő, és miként játszik le boldog-boldogtalant élete első filmszerepében a 13 éves Eloise Laurence, valami mindig megzavarja a realizmus lassú folyását. A dráma csúcsra jár; hol a rendőröknek akad dolguk, hol a mentősöknek, és akkor még a vércukorszintről nem is beszéltünk.

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.