Film

ill Manors - Rázós környék

  • - ts -
  • 2013. május 25.

Film

Hát, ez a "rázós környék" is van olyan, mint amikor a Boyz n the Hood "fekete vidék" lett. Meg a film is van olyan, leszámítva azt a kicsinységet, hogy időközben lepergett huszonkét esztendőnk. A helyzet sem változott semmit: szar a szar a lepuban.

Megmondani a lakókörnyezeti tutit nyilván tökéletesen alkalmas nyelv a hiphop, s remek ombudsman annak jeles brit művelője, a jó nevű (sőt, piszok jó nevű) Plan B, aki most filmrendezőként is valami effélére tesz kísérletet. Belezokogni a sötétbe, hogy nehé za zélet, s számos méltánytalanság esik meg nap mint nap a jobb sorsra érdemes alacsony sorú népességgel. Az átmeneti pályakorrektor - helyzetéből okkal fakadóan - elsősorban identitásproblémákkal néz szembe: hogy lehetek én filmrendező, ha egyszer rapper vagyok? Hát úgy leginkább, hogy magabiztos használója vagyok nem is kevés filmes fogásnak. Ezért aztán kapunk itt gyorsított képeket, ugrálást előre s vissza az időben, mindenfelé bitangoló szálak összefonását, zenei betéteket dramaturgiai küldetésben. Csakhogy mindehhez nincs elég bátorság és jó forgatókönyv, a(z arietták elszánt füzéréből kibontott) sztorit túl jól ismerjük. Ebbe a cuccba beletolni Guy Richie-t vagy éppenséggel a Love Actuallyt azért is nagy marhaság, mert a rendezőnek láthatóan megvan a saját humora, drámai érzéke, hangulatfestő ereje, s hogy mily lendületes előadó, nem is kell részletezni. Így azt, hogy ügyes operai fináléja ellenére sem lett e műből vagány rapdalmű, csak a kezdők szeppentségének tudhatjuk be. Ben Drew bizonyára mutat még érdekes dolgokat.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.