Verzió

Égő olajfák

5 törött kamera

  • - bundula -
  • 2012. november 12.

Film

Emad Burnat 2005-ben, negyedik fia születésekor kezdte filmezni lakóhelye, a palesztin Bil'in tiltakozó akcióit. A falu az Izraelt Ciszjordániától (a hatnapos háborúban elfoglalt egyik területrésztől) elválasztó ún. "zöld vonal", a felépített - majd néhány éve megbontott - fal közelében fekszik. A fal kijelölt nyomvonala elvágta a helyi palesztinokat a földjeiktől, s a terület kisajátításakor a hadsereg az útban lévő olajfaültetvényeket buldózerrel kidöntötte - a lakosság éveken át minden pénteken ez ellen demonstrált.


 

A film első szinten e tiltakozások történetét, egy kis falu erőszakmentes akcióit rögzíti. Emad az öt év alatt öt kamerát használt el; hármat munka közben lőttek szét a kezében, egyet egy izraeli telepes tört össze, egy pedig karambolja során ment tönkre. A parasztok demonstrációira a hadsereg és a szomszédos emelkedőn bámulatos gyorsasággal fölhúzott város (jobbára ortodox) zsidó telepesei aránytalan erőszakkal reagálnak. Nappali, majd éjszakai letartóztatások követik egymást; a telepesek az ő oldalukon lévő, de a bil'iniek tulajdonát képező olajfákat fölgyújtják; előbb csak felnőtteket, utóbb már gyerekeket visznek börtönbe, s az idővel a kamera előtt agyonlőtt tüntetők száma is egyre nagyobb lesz.

A fölvételek ezt a valóságot mutatják. Aki úgy akarja, az Izrael (a zsidók) brutalitását látja ebben; mások meg az Izrael-ellenes propaganda egy újabb termékét a "szegény kődobáló palesztin kisgyerekek" közhelyes nézőpontjából. Mindkét értelmezés mellett hozható föl érv. (A második esetben ez nyilván nem egyszerű, de csak elsőre nem az: a falépítés indokáról, az öngyilkos merénylőkről például semmit nem hallani, ahogy a palesztin fegyveres szervezetekről sem.)

A történetet magát - a kis palesztin falu világhíres, a nemzetközi sajtóban jól dokumentált szabadságharcát, amelyet külföldi (elsősorban azonban izraeli) aktivisták támogattak a jelenlétükkel is, s amelynek jogosságát az izraeli legfelsőbb bíróság is elismerte - kevéssé kell magyarázni. Ám a dokumentumfilm fő alakja a két mellékszereplő: a tüntetéssorozat kezdetekor született Gibreel, aki az erőszak és a gyűlölet nyelvét ötéves korára akaratlanul is megtanulja, és Emad felesége, aki a körülmények ellenére is normális családi életet akar. A kisfiú ellopott gyerekkora, anyjának a kamera előtti kétségbeesett kiborulása, Emad keserű kommentárja a falucska harcára ráépülő politikusokról, a gyerekeinek jutott életlehetőségről jóval több és megrendítőbb, mint egy bármilyen célzatú propagandafilm.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.