Film

Eközben Párizsban

  • Szabó Ádám
  • 2017. április 30.

Film

Fiatalok szelik át Párizst gyalog és metróval, semmibe meredő szemmel, látszólag szervezetten, sehová sem tartva. Metróvonalból 14 is van a francia fővárosban, fiatalból elég hét darab is a felszínes korképhez: akad köztük jól szituált és közmunkát végző, arab és francia, anarchista és nekemmindegyista. Bert­rand Bonello filmjében e válogatott csapat összehangolt terrorakciót hajt végre, felrobbantanak két épületet és felgyújtanak egy köztéri szobrot – hogy aztán egy plázában húzzák meg magukat. A fogyasztói társadalom fellegvárában divatos ruhákba bújnak, karaoke-előadást rendeznek, a lét elviselhetetlen könnyűségéről beszélgetnek; közben van, aki szerelembe esik, s van, aki a nemiségét fedezi fel, más pedig prófétának áll. Épp az utolsó nagy zabálás lett szegényesebb a kelleténél, de ekkora utalást a hetvenes évek csömörfilmjeire már a rendező is nyilván túlzásnak érzett. Lassan és szaggatottan építkező, idősíkokat keverő filmjében egy kalap alá vesz mindent és mindenkit, aki érintett lehet az elmúlt évek terrorcselekményei és társadalmi feszültségei által: harmadik generációs bevándorló, aki nem találja a helyét; unatkozó tini, akinek a valóság közel sem annyira izgalmas, mint a tévében látott akció-pornó; önérzetes francia, neki elégedettnek kellene lennie az éle­té­vel, de mégsem az. A szereplők egyik pillanatban teljes elánnal dolgoznak a maguk sem értette forradalmon, a másikban saját vágyaik és félelmeik bénítják meg őket.

Ám a film eközben elmúlik a szimbolikusnak szánt pepecseléssel, túltolt suspense-momentumokkal.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.