Dokumentumfilmek

Életjel

Papp Gábor Zsigmond: A szovjet levelezőpajtás; MADE: Töredékek

  • Bori Erzsébet
  • 2012. április 20.

Film

A dokumentumfilmesek most együtt sírhatnak a játékfilmesekkel, bár akkor nem hívták őket, amikor nevetve túllépték a költségvetést, ami végül a mozgókép-alapítvány felszámolásához vezetett.

Az MMKA persze csak ugyanazt tette, mint mindenki más, magánszemélyektől önkormányzatokon és közintézményeken át az államig, amikor "majdcsak lesz valahogy" felkiáltással hiteleket vett föl, de egyrészt évek óta gyúrtak már a megszüntetésére, amit 2001-ben még sikerült megakadályozni, másrészt (majdnem) minden közalapítvány erre a sorsra jutott. Az MMKA-szisztéma ugyan több sebből vérzett, de mégiscsak a szakma többé-kevésbé demokratikus, önigazgató szervezete volt, mely szakma sem megbecsülni, sem megvédeni nem tudta önmagát. Ámbár ez sem filmes magánbűn: a demokrácia szinte minden intézményéről elmondhatjuk ugyanezt.

Ami a magyar dokumentumfilm régi helyzetét illeti, az összes doku éves kerete annyi volt, mint egyetlen nagyjátékfilmé, és az MMKA mint "főablak" mellett kisebb támogatási lehetőségként ott voltak még a történelmi filmalapítvány (MTFK), az NKA és időnként az ORTT pályázatai. Szerény keretek között biztosítva volt a folyamatos működés. Néhány nagyobb stúdiótól eltekintve kvázi őstermelők és családi gazdaságok művelték, a szigorú elszámolási kötelezettség és az adózás különbségével. Macskaasztal volt ez, ne szépítsük, amelynek egyszerre rúgták ki mind a négy lábát. Két év kiesett: a már megítélt támogatások sem érkeztek meg, új pályázatot nem írtak ki. A dokumentumfilmezés tartalékok híján megszűnt létezni.

*

Csodával határos, hogy mégis mutat életjeleket. A fapados szemlén, ahol tiszteletet parancsoló mezőny vonult fel, egy napon mutatták be Papp Gábor Zsigmond és a MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete) munkáját. Papp az egyik legnépszerűbb és -termékenyebb dokumentumfilmesünk, retro- vagy "antropológiai" sorozatát (Partik népePlázák népe) sokan látták, történelmi dokujai díjakat nyertek. A szovjet levelezőpajtás kicsit retró, kicsit történelem, és alighanem az eddigi legszemélyesebb filmje. Szükség törvényt bont alapon a maga múltjáról, a maga szereplésével csinált egy olcsó filmet, amelyben azonban egy nemzedék ismerhet magára. Vagy kettő is: bevallom, megállt bennem az ütő, amikor megpillantottam a Szovjet-magyar diáklevelezés c. kiadványt, mert nekem is volt olyan, ahogy orosz levelezőtársam is. Azzal a döntő különbséggel, hogy Papp gondosan megőrizte a leveleket, képeslapokat, borítékban elférő apró ajándéktárgyakat, és volt honnan kiindulnia, amikor az egykori levelezőpajtás nyomába eredt Oksana Sarkisova kalauzolásával.

Csakhogy Júlia élete a gyári munkás szülők, a sztálini lakótelep, a ruhaipari szakképző (és egy alkoholista férj) után éles fordulatot vett, így a film végén a napsütötte Dél-Itáliában elmélkedhetünk a szereplőkkel együtt arról, honnan jöttünk, és mi történt velünk az utóbbi évtizedekben.

*

A MADE a magyar dokumentumfilmesek legnagyobb szervezete, amely - a hazai "törzsfejlődés" előrehaladott szakaszában - meglepő módon nem politikai tábor alapú. Pedig a filmes műfajok közül a dokut gondolnánk a legpolitikusabbnak, ami igaz is, csak éppen a dokumentumfilm születése percétől (a hatvanas évek eleje) a magyar valóságnak kötelezte el magát, és ma sem párthűséget ért politikum, politizálás alatt. Ha valaki, hát a dokusok ismerik a magyarság ún. sorskérdéseit, és tudják, hogy az ország legnagyobb problémái - szegénység, munkanélküliség, egyenlőtlenség (különös tekintettel az oktatásra és az egészségügyre), a cigányok helyzete, elmaradott térségek, vidékfejlesztés - zavartalanul ívelnek át nemhogy jövő-menő kormányokon, de rendszereken, és ordas hazugság, hogy ezek kétéves vagy akár ötéves tervekkel, lózungokkal és militáns ideológiákkal kísért, hangos médiahírveréssel elindított és süket csöndben megfeneklő programokkal megoldhatók.

Tehát a MADE, amely tagjaival együtt szintén tetszhalálba dermedt, nem ad ki több könyvet, a honlapja nem frissül, nem szervez tematikus fesztivált, nem oszt szakmai díjat. És miközben újraindul lassan a médiahatóság alá szervezett pályáztatás, és készülnek majd egyes filmek, talán több is, mint azelőtt, a szakma infrastruktúrájáról, a filmeknek a közönséghez való eljuttatásáról - legalábbis egyelőre - megfeledkeztek a döntéshozók. Az egyesület szemlén bemutatott kollektív filmje szándékában nem áll távol a játékfilmesek Tarr Béla kezdeményezte közös vállalkozásától. A Töredékek voltaképpen tizennégy "elkészült, befejezetlen, zömében nem támogatott" film előzetese, határon inneni és túli rendezőktől, a legkülönbözőbb témákról és alműfajokban. Mi sem természetesebb, mint hogy valóságvadászaink támogatásra nem várva forgatnak napjaink demonstrációin, legyenek azok kifejezetten vagy nem kifejezetten kormányellenesek, és bicskanyitogató arról értesülnünk, hogy Gulyás Jánostól a rendvédelmisek elveszik a kamerát, amikor a vörösiszap-katasztrófáról akar filmezni. Jó hír, hogy Szobolits Béla el tudta készíteni A szegénységről három tételbent, Kisfaludy András a finisben van egy igazi "nehéz ember", Mali Zoltán portréjával, és nagy veszteség lenne, ha Dénes Gábor nem fejezhetné be az Utolsó esélyt; ha van általános érdeklődésre számot tartó (gondoljunk csak a magyar dokumentumfilmezés megasikerére, Almási Tamástól a Sejtjeinkre) "kötelező" közszolgálati téma, ez az: a szervátültetést járja körül egyszerre ismeretterjesztő módszerrel és emberi sorsokon keresztül átélhetően. Mohi Sándor Rostás Sándorról forgatott: ő az a műbútorasztalos, akit Gyarmathy Lívia A lépcsőjében megismertünk, s aki a jobboldal díszcigányából ismét feketeseggű lett; ha láthatnánk, talán megértenénk végre, hol és miért siklanak félre újra meg újra egy ügyes kezű és jó szándékú ember törekvései.

Aztán, ha ez mind már megvolt, esetleg megnézhetjük azt is, van-e élet a Marson.

A szovjet levelezőpajtást vasárnap (1-jén) 22.05-kor vetíti a Hír Tv

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.