Dokumentumfilmek

Életjel

Papp Gábor Zsigmond: A szovjet levelezőpajtás; MADE: Töredékek

  • Bori Erzsébet
  • 2012. április 20.

Film

A dokumentumfilmesek most együtt sírhatnak a játékfilmesekkel, bár akkor nem hívták őket, amikor nevetve túllépték a költségvetést, ami végül a mozgókép-alapítvány felszámolásához vezetett.

Az MMKA persze csak ugyanazt tette, mint mindenki más, magánszemélyektől önkormányzatokon és közintézményeken át az államig, amikor "majdcsak lesz valahogy" felkiáltással hiteleket vett föl, de egyrészt évek óta gyúrtak már a megszüntetésére, amit 2001-ben még sikerült megakadályozni, másrészt (majdnem) minden közalapítvány erre a sorsra jutott. Az MMKA-szisztéma ugyan több sebből vérzett, de mégiscsak a szakma többé-kevésbé demokratikus, önigazgató szervezete volt, mely szakma sem megbecsülni, sem megvédeni nem tudta önmagát. Ámbár ez sem filmes magánbűn: a demokrácia szinte minden intézményéről elmondhatjuk ugyanezt.

Ami a magyar dokumentumfilm régi helyzetét illeti, az összes doku éves kerete annyi volt, mint egyetlen nagyjátékfilmé, és az MMKA mint "főablak" mellett kisebb támogatási lehetőségként ott voltak még a történelmi filmalapítvány (MTFK), az NKA és időnként az ORTT pályázatai. Szerény keretek között biztosítva volt a folyamatos működés. Néhány nagyobb stúdiótól eltekintve kvázi őstermelők és családi gazdaságok művelték, a szigorú elszámolási kötelezettség és az adózás különbségével. Macskaasztal volt ez, ne szépítsük, amelynek egyszerre rúgták ki mind a négy lábát. Két év kiesett: a már megítélt támogatások sem érkeztek meg, új pályázatot nem írtak ki. A dokumentumfilmezés tartalékok híján megszűnt létezni.

*

Csodával határos, hogy mégis mutat életjeleket. A fapados szemlén, ahol tiszteletet parancsoló mezőny vonult fel, egy napon mutatták be Papp Gábor Zsigmond és a MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete) munkáját. Papp az egyik legnépszerűbb és -termékenyebb dokumentumfilmesünk, retro- vagy "antropológiai" sorozatát (Partik népePlázák népe) sokan látták, történelmi dokujai díjakat nyertek. A szovjet levelezőpajtás kicsit retró, kicsit történelem, és alighanem az eddigi legszemélyesebb filmje. Szükség törvényt bont alapon a maga múltjáról, a maga szereplésével csinált egy olcsó filmet, amelyben azonban egy nemzedék ismerhet magára. Vagy kettő is: bevallom, megállt bennem az ütő, amikor megpillantottam a Szovjet-magyar diáklevelezés c. kiadványt, mert nekem is volt olyan, ahogy orosz levelezőtársam is. Azzal a döntő különbséggel, hogy Papp gondosan megőrizte a leveleket, képeslapokat, borítékban elférő apró ajándéktárgyakat, és volt honnan kiindulnia, amikor az egykori levelezőpajtás nyomába eredt Oksana Sarkisova kalauzolásával.

Csakhogy Júlia élete a gyári munkás szülők, a sztálini lakótelep, a ruhaipari szakképző (és egy alkoholista férj) után éles fordulatot vett, így a film végén a napsütötte Dél-Itáliában elmélkedhetünk a szereplőkkel együtt arról, honnan jöttünk, és mi történt velünk az utóbbi évtizedekben.

*

A MADE a magyar dokumentumfilmesek legnagyobb szervezete, amely - a hazai "törzsfejlődés" előrehaladott szakaszában - meglepő módon nem politikai tábor alapú. Pedig a filmes műfajok közül a dokut gondolnánk a legpolitikusabbnak, ami igaz is, csak éppen a dokumentumfilm születése percétől (a hatvanas évek eleje) a magyar valóságnak kötelezte el magát, és ma sem párthűséget ért politikum, politizálás alatt. Ha valaki, hát a dokusok ismerik a magyarság ún. sorskérdéseit, és tudják, hogy az ország legnagyobb problémái - szegénység, munkanélküliség, egyenlőtlenség (különös tekintettel az oktatásra és az egészségügyre), a cigányok helyzete, elmaradott térségek, vidékfejlesztés - zavartalanul ívelnek át nemhogy jövő-menő kormányokon, de rendszereken, és ordas hazugság, hogy ezek kétéves vagy akár ötéves tervekkel, lózungokkal és militáns ideológiákkal kísért, hangos médiahírveréssel elindított és süket csöndben megfeneklő programokkal megoldhatók.

Tehát a MADE, amely tagjaival együtt szintén tetszhalálba dermedt, nem ad ki több könyvet, a honlapja nem frissül, nem szervez tematikus fesztivált, nem oszt szakmai díjat. És miközben újraindul lassan a médiahatóság alá szervezett pályáztatás, és készülnek majd egyes filmek, talán több is, mint azelőtt, a szakma infrastruktúrájáról, a filmeknek a közönséghez való eljuttatásáról - legalábbis egyelőre - megfeledkeztek a döntéshozók. Az egyesület szemlén bemutatott kollektív filmje szándékában nem áll távol a játékfilmesek Tarr Béla kezdeményezte közös vállalkozásától. A Töredékek voltaképpen tizennégy "elkészült, befejezetlen, zömében nem támogatott" film előzetese, határon inneni és túli rendezőktől, a legkülönbözőbb témákról és alműfajokban. Mi sem természetesebb, mint hogy valóságvadászaink támogatásra nem várva forgatnak napjaink demonstrációin, legyenek azok kifejezetten vagy nem kifejezetten kormányellenesek, és bicskanyitogató arról értesülnünk, hogy Gulyás Jánostól a rendvédelmisek elveszik a kamerát, amikor a vörösiszap-katasztrófáról akar filmezni. Jó hír, hogy Szobolits Béla el tudta készíteni A szegénységről három tételbent, Kisfaludy András a finisben van egy igazi "nehéz ember", Mali Zoltán portréjával, és nagy veszteség lenne, ha Dénes Gábor nem fejezhetné be az Utolsó esélyt; ha van általános érdeklődésre számot tartó (gondoljunk csak a magyar dokumentumfilmezés megasikerére, Almási Tamástól a Sejtjeinkre) "kötelező" közszolgálati téma, ez az: a szervátültetést járja körül egyszerre ismeretterjesztő módszerrel és emberi sorsokon keresztül átélhetően. Mohi Sándor Rostás Sándorról forgatott: ő az a műbútorasztalos, akit Gyarmathy Lívia A lépcsőjében megismertünk, s aki a jobboldal díszcigányából ismét feketeseggű lett; ha láthatnánk, talán megértenénk végre, hol és miért siklanak félre újra meg újra egy ügyes kezű és jó szándékú ember törekvései.

Aztán, ha ez mind már megvolt, esetleg megnézhetjük azt is, van-e élet a Marson.

A szovjet levelezőpajtást vasárnap (1-jén) 22.05-kor vetíti a Hír Tv

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.