Interjú

„Előtte évekig semmi”

Hanna Bergholm filmrendező

Film

A Google-on keresett rá a híres trükkmesterekre, s meg is találta a Star Wars bábjait és A sötét lovag effektjeit megalkotó szakembereket, akik első filmje, A keltetés szörnyét is megalkották. Bergholm rövidfilmek és tévésorozatok után készített mozifilmet, amelyet az idei Sundance Filmfesztivál után a hazai mozikban is bemutatnak. A szülői nyomásról, a gyerekkor traumáiról és a finn horrorokról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Korábban elmondta, úgy nőtt fel, hogy azt hitte, szörnyek vannak az ágya alatt. Ma már ön is édesanya, melyik rémisztőbb, gyereknek vagy szülőnek lenni?

Hanna Bergholm: Mindkettő félelmetes, csak másképpen. A keltetés középpontjában is egy anya-lánya páros áll, mindkettejük tart valamitől: az anya attól, hogy a külvilág felé kommunikált élete nem tökéletes, a lány attól, hogy fény derül a sötét oldalára, a keserűségére és agressziójára, a benne lakozó szörnyre.

MN: Korábbi munkáiban szintén a gyerekkor traumáival foglalkozott.

HB: Rövidfilmjeimben gyakran használok meseelemeket, szeretem a főszereplő szemén át megmutatni a világot, a Shadow című kisfilmem például egy nőről szól, aki hazalátogat gyerekkora helyszínére, ahol szembesülnie kell azzal, hogy az egykor ott álló erdő egyszerűen eltűnt. Visszaemlékezik, hogy kislányként mennyire tartott a fák között lakó manóktól, most viszont, hogy megváltozott a táj, még jobban fél attól a világtól, amelyben nincs jelen a képzelet ereje. Ugyanígy foglalkoztat a test és a lélek kapcsolata: legutóbbi rövidfilmem, a Puppet Master egy olyan nőről szól, aki magányában bábbá alakíttatja magát, hogy így kapjon egy kis szeretetet; amikor pedig új tulajdonosának elege lesz belőle, elkezdi irányítani és manipulálni őt.

MN: Miért épp egy body horrorba csomagolta az anya-lánya kapcsolatot bemutató történetet?

HB: Szeretem a zsánerfilmeket, mert egyedi látásmódot tesznek lehetővé. Az érzelmek bemutatására nem elégségesek a szavak, a horrorban viszont lehetőség van rá, hogy a hősökön belül zajló folyamatok külső formát kapjanak. Így kel életre A keltetés szörnyetege is. Alapvetően nem body horrort akartam készíteni, kerestem a legmegfelelőbb módot a történet elmesélésére. A főszereplő épp a pubertáskor határán jár, amikor a teste gyors átalakulásokon megy keresztül, így adta magát, hogy mindezt a változást a testhorrorok eszközeivel mutassam be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.