Interjú

„Előtte évekig semmi”

Hanna Bergholm filmrendező

Film

A Google-on keresett rá a híres trükkmesterekre, s meg is találta a Star Wars bábjait és A sötét lovag effektjeit megalkotó szakembereket, akik első filmje, A keltetés szörnyét is megalkották. Bergholm rövidfilmek és tévésorozatok után készített mozifilmet, amelyet az idei Sundance Filmfesztivál után a hazai mozikban is bemutatnak. A szülői nyomásról, a gyerekkor traumáiról és a finn horrorokról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Korábban elmondta, úgy nőtt fel, hogy azt hitte, szörnyek vannak az ágya alatt. Ma már ön is édesanya, melyik rémisztőbb, gyereknek vagy szülőnek lenni?

Hanna Bergholm: Mindkettő félelmetes, csak másképpen. A keltetés középpontjában is egy anya-lánya páros áll, mindkettejük tart valamitől: az anya attól, hogy a külvilág felé kommunikált élete nem tökéletes, a lány attól, hogy fény derül a sötét oldalára, a keserűségére és agressziójára, a benne lakozó szörnyre.

MN: Korábbi munkáiban szintén a gyerekkor traumáival foglalkozott.

HB: Rövidfilmjeimben gyakran használok meseelemeket, szeretem a főszereplő szemén át megmutatni a világot, a Shadow című kisfilmem például egy nőről szól, aki hazalátogat gyerekkora helyszínére, ahol szembesülnie kell azzal, hogy az egykor ott álló erdő egyszerűen eltűnt. Visszaemlékezik, hogy kislányként mennyire tartott a fák között lakó manóktól, most viszont, hogy megváltozott a táj, még jobban fél attól a világtól, amelyben nincs jelen a képzelet ereje. Ugyanígy foglalkoztat a test és a lélek kapcsolata: legutóbbi rövidfilmem, a Puppet Master egy olyan nőről szól, aki magányában bábbá alakíttatja magát, hogy így kapjon egy kis szeretetet; amikor pedig új tulajdonosának elege lesz belőle, elkezdi irányítani és manipulálni őt.

MN: Miért épp egy body horrorba csomagolta az anya-lánya kapcsolatot bemutató történetet?

HB: Szeretem a zsánerfilmeket, mert egyedi látásmódot tesznek lehetővé. Az érzelmek bemutatására nem elégségesek a szavak, a horrorban viszont lehetőség van rá, hogy a hősökön belül zajló folyamatok külső formát kapjanak. Így kel életre A keltetés szörnyetege is. Alapvetően nem body horrort akartam készíteni, kerestem a legmegfelelőbb módot a történet elmesélésére. A főszereplő épp a pubertáskor határán jár, amikor a teste gyors átalakulásokon megy keresztül, így adta magát, hogy mindezt a változást a testhorrorok eszközeivel mutassam be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.