„Előtte évekig semmi”

Hanna Bergholm filmrendező

A Google-on keresett rá a híres trükkmesterekre, s meg is találta a Star Wars bábjait és A sötét lovag effektjeit megalkotó szakembereket, akik első filmje, A keltetés szörnyét is megalkották. Bergholm rövidfilmek és tévésorozatok után készített mozifilmet, amelyet az idei Sundance Filmfesztivál után a hazai mozikban is bemutatnak. A szülői nyomásról, a gyerekkor traumáiról és a finn horrorokról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Korábban elmondta, úgy nőtt fel, hogy azt hitte, szörnyek vannak az ágya alatt. Ma már ön is édesanya, melyik rémisztőbb, gyereknek vagy szülőnek lenni?

Hanna Bergholm: Mindkettő félelmetes, csak másképpen. A keltetés középpontjában is egy anya-lánya páros áll, mindkettejük tart valamitől: az anya attól, hogy a külvilág felé kommunikált élete nem tökéletes, a lány attól, hogy fény derül a sötét oldalára, a keserűségére és agressziójára, a benne lakozó szörnyre.

MN: Korábbi munkáiban szintén a gyerekkor traumáival foglalkozott.

HB: Rövidfilmjeimben gyakran használok meseelemeket, szeretem a főszereplő szemén át megmutatni a világot, a Shadow című kisfilmem például egy nőről szól, aki hazalátogat gyerekkora helyszínére, ahol szembesülnie kell azzal, hogy az egykor ott álló erdő egyszerűen eltűnt. Visszaemlékezik, hogy kislányként mennyire tartott a fák között lakó manóktól, most viszont, hogy megváltozott a táj, még jobban fél attól a világtól, amelyben nincs jelen a képzelet ereje. Ugyanígy foglalkoztat a test és a lélek kapcsolata: legutóbbi rövidfilmem, a Puppet Master egy olyan nőről szól, aki magányában bábbá alakíttatja magát, hogy így kapjon egy kis szeretetet; amikor pedig új tulajdonosának elege lesz belőle, elkezdi irányítani és manipulálni őt.

MN: Miért épp egy body horrorba csomagolta az anya-lánya kapcsolatot bemutató történetet?

HB: Szeretem a zsánerfilmeket, mert egyedi látásmódot tesznek lehetővé. Az érzelmek bemutatására nem elégségesek a szavak, a horrorban viszont lehetőség van rá, hogy a hősökön belül zajló folyamatok külső formát kapjanak. Így kel életre A keltetés szörnyetege is. Alapvetően nem body horrort akartam készíteni, kerestem a legmegfelelőbb módot a történet elmesélésére. A főszereplő épp a pubertáskor határán jár, amikor a teste gyors átalakulásokon megy keresztül, így adta magát, hogy mindezt a változást a testhorrorok eszközeivel mutassam be.