VERZIÓ

Elsőkből lett alsók

Őslakosok

  • - ts -
  • 2013. november 30.

Film

Ők azok, akik először szállnak ki a kártyapartiból, de csak a széküket adják át valami nagy reményekkel és még nagyobb pénztárcával érkező kellemetlen idegennek, maguk ott maradnak az asztal mellett, látszólag a játékot figyelve, alkalmasint állandó készültségben, hogy valamelyik küzdő frissítőt hozasson velük, vagy elhajtsa őket beváltani némi zsetont - őslakosnak lenni minden mai tudásunk szerint: elveszett állapot.

Megtalálni e nehéz helyzetben a méltóságot éppoly nehéz annak, aki megéli, mint annak, aki valami érvényeset szeretne közölni róla (elsősorban nyilván az úgymond szerencsésebbek okulására). Ha hihetünk a statisztikáknak vagy éppenséggel a szemünknek, az ebbéli törekvések többször kudarcosak, mint sikeresek.

Roncsok az egyik parton, hamis pátosz, soha be nem teljesülő ígéretek, s kis túlzással NDK-gyártmányú indiánfilmek a másikon. Emlékműveket emelni a kilátástalanságnak, az maga a beletörődés. S pont az teszi különlegessé ezt a válogatást, hogy a filmek nem kecsegtetnek semminő illúziókkal, de kivétel nélkül tagadják a beletörődést - nem csupán puszta létükkel, de közlendőikkel is, ráadásul viszonylag könnyen megfejthető, ám elég változatos módszerekkel szólva.

Mert nyugodtan lehet rácsodálkozni a Koppenhága utcáin hétköznap fényes délelőtt már dülöngélő mandulaszemű népségre, vagy körmöt rágva izgulni Bille August inuit hősnőjéért A hó hatalmában. De hogy is jöhet mindez a félig dán, félig inuit Niels identitáskereső útjának értelmezéséhez Vladimir Tomic Befejezetlen utak című filmjében: nem az vagy, akinek tartanak, kezdj vele valamit. Ha hagyják.

Hans La Cour és Michael Christoffersen (A dzsungel törvénye) perui indián hőseinek speciel nem hagynák - igen, a föléjük nőtt állam, meg azok, akik annak is fölébe nőttek. Ezek a filmek ugyanis - szintén kivétel nélkül - a legelső és legalsó láncszemről, tégláról, emberi alkotóelemről szólnak. Magunkat láthatjuk bennük, ha szerencsénk van, nem is annyira idegennek. Hisz' eszünk mi még egy-két dús adagot Luke Griswold-Tergis Füstölt lazacából.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.