Interjú

„Én már nem kerülök ki semmit”

Borbély Alexandra színész

Film

A szlovákiai fasizmus felemelkedéséről készült Emma és a halálfejes lepkét hamarosan Magyarországon is forgalmazzák. A tabudöntögető film főszereplője az a Borbély Alexandra, akit mintha a határon túl többet foglalkoztatnának, mint Budapest környékén. Erről, a kisebbségi létről, férje politikai karrierjéről és az influenszerkedésről is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Az Emma és a halálfejes lepkéről korábban azt mondta, ez volt élete legnehezebb forgatása. A súlyos téma vagy a körülmények miatt?

Borbély Alexandra: Minden szempontból. Szeretem, ha minél nehezebb feladatok találnak meg szakmailag, és soha nem gondoltam volna szlovákiai magyarként, hogy egyszer eljátszhatok egy ilyen szerepet. A megrázó témához persze hozzáadódtak a körülmények is: sokat fáztam. De az idegrendszeremnek is nagy kihívás volt ez a szerep. Mindehhez adott volt egy olyan rendező, Iveta Grófová, aki magáról is tudja, hogy nem feltétlenül könnyű vele a munka. Nekem azért nem volt nehéz vele, mert amikor kiszimatolom a tehetséget, az annyira inspirál és fókuszálttá tesz, hogy bármit megcsinálok. Olyankor nincs finnyáskodás – ha tizenötször kell zokogni, akkor annyiszor zokogok. Egy szlovák kolléganőm elmondta, hogy ő csak négyszer hajlandó sírni egy jelenet kellő megformálásáért, ilyen is van. Van a filmben egy tűzvészről szóló rész, ott órákig fent kellett tartanom magamban egy állapotot. Ebben elfáradt a lelkem és elfogytak a könnyeim, s akkor szóltam, hogy elfogytam.

MN: Egy történelmi film esetén jobban fel kell készülni az adott korszakból?

BA: Ezt mindenki máshogy csinálja, én a rendezővel szeretem átvenni a dolgokat és a jeleneteket, és persze utána kell olvasni a történelmi helyzetnek. De a legfontosabb, hogy magamban megkeressem a szerepem igazságát. Mindig találni akarok valakit a környezetemben vagy az emlékeimben, akire rímel a figura.

MN: Marika alakja kire rímelt?

BA: Nagymamámnak nagyon nehéz sorsa volt, nagypapám fiatalon öngyilkos lett. Ennek ellenére nem igazán láttam sírni, és a mai napig egy csodálatos, erős nőként tekintek rá, aki mindig tartja magát. Nekem ez az érzés már elég volt ahhoz, hogy tudjak belőle dolgozni.

MN: Pár alkalommal már Magyarországon is lehetett látni a filmet. Máshogy fogadták, mint Csehországban vagy Szlovákiában?

BA: Karlovy Varyban tipikus kritikus fesztiválközönség láthatta. Sajnos nem beszéltem senkivel a közönségből, de eleve furán éreztem magam, mert én is ott láttam először. Szerintem sokkos állapotban voltam, ráadásul végig azt néztem, hogy aki kimegy pisilni, visszajön-e, vagy ha valaki köhögött, arra gondoltam, hogy úristen, biztos nem is érdekli. De közben a velem tartó Pálmai Annán és az unokatestvéremen láttam, hogy benne vannak, és amikor Anna megszorította a combomat, már elhittem, hogy ez jó. A magyar közönség először Miskolcon láthatta, és egy pisszenés sem volt. Azt éreztem, hogy a szlovák–magyar viszonnyal kapcsolatban valami olyasmivel találkoztak, amiről eddig talán nem tudták pontosan, hogyan is történt. Utána az is felkavaró volt, hogy sokan kérdezték, miért nincs erről párbeszéd. Ez lehet ennek a filmnek a feladata. Szlovákiában megelőzte egy egyórás nyitóműsor a kétórás filmet, ott ült anyukám, nagymamám, a testvérem és Ervin is (Nagy Ervin színész, Borbély Alexandra férje – F. Á.). Szerintem az öcsém még soha nem volt rám ilyen büszke, és azt mondta, nagyon nagy kár, hogy ezt apu már nem láthatja. A Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon pedig azt éreztem, hogy nagyon sokan közvetlenül is érintettek a történetben, és ezért megfogta őket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.