Kisváros a főút mentén. Az egyik oldalára rasszista, szexista, paranoid börtönőr költözik családostul. Szemben munkaképtelen, súlyosan hipochonder középkorú férfi él bolti eladó feleségével és két fiával. Az asszony elkeseredésében beleszeret a helyi night club üzemeltetőjébe, aki viszont alkoholista, drogos sztriptíztáncosnőjét üldözi megszállottan. A sztripper meg kislánya apjáért eped, aki a börtönőr felügyelete alatt raboskodik a városka szélén…
A szétcsúszott életek összegabalyodnak, majd végleg kisiklanak a polgári létezés vágányairól. Véletlen és szándékos gyilkosságok, öngyilkossági kísérletek, félrelépések és leleplezések követik egymást, s a végére meg még egy szekérderék pénz is előkerül. Mint egy Guy Ritchie-filmben, csak háromszor lassabban, mert az egészet körbelengi az abszurditás határáig elvitt káeurópai szomorúság. Ha magunkat nem is képzeljük a szereplők helyébe, a szomszédaink azért simán beillenének.
Miközben halálra kínozzák egymást és persze semmiről sem tehető gyerekeiket, olykor még nevetni is tudunk szenvedéseiken. Az anya kapcsolata értelmi sérült fiával egyfajta happy endként is felfogható, lám, a szeretet lehetősége még ily silány kulisszák között sem vész el teljesen. A világ dolgairól kizárólag összeesküvés-elméletekben gondolkodó, frusztrált, de politikai ambíciókat dédelgető smasszer pedig a korszellem világos kritikája, államelnöki álmai miatt a figura hovatovább direkt utalás a derék Miloš Zemanra.
Vigyázat, a remek operatőri munkát mutató filmben váltakozva kapjuk a fekete-fehér és színes jeleneteket!
