VERZIÓ melléklet

Engelbecken

Film

A negyven alattiaknak a berlini fal csupán egy a sok-sok rémes 20. századi epizód közül, s meglehet, a szocialista rezsimek között volt kegyetlenebb, gyilkosabb, keményebb és puhányabb, ám mindközül a megosztott Németország keleti fele került a legközelebb Orwell világához.

Ebben a rendszerben már az is hendikep volt, ha valakinek önálló gondolatai támadtak, nemhogy még független színházat csináljon. Márpedig Steffen Reck a Zinnober nevű társulat tagjaként ebben utazott, ezért találta meg a Stasi, de a szerelem is. Ráadásul a lány, Gamma Bak nyugati-berlini lakos volt…

Az Engelbeckent ennek az őrült szerelemnek az emlékére készítette el Gamma Bak korabeli jelenté­sek, amatőr felvételek és természetesen Steffen Reck közreműködésével. Bár e love story percekkel a berlini fal leomlása előtt, 1987–88-ban történt, a filmből az is egyértelműen kiderül, hogy ennek semmiféle előszele nem volt akkoriban. Olyannyira nem, hogy a férfi az első adandó alkalommal – már 1988-ban – emigrált. Ám a hepiend elmaradt, ugyanis hiába volt teljesen logikus és természetes Reck döntése – egyszerűen el kellett menekülnie –, ő a mai napig bűntudatot érez. Emiatt aztán a szituáció a totális abszurd, hiszen lehet-e hazaárulás a hazatérés?

A korszak nyomasztó atmoszféráját tökéletesen felidéző filmre pár évvel ezelőtt még azt mondtuk volna, ilyen többé nem fordulhat elő, ám ma már nem vennénk rá mérget. És még valami: ha bárki valóban kíváncsi arra, milyen volt az igazi Német Demokratikus Köztársaság, az előbb nézze meg ezt a filmet, és csak utána röhincséljen a Trabantokon, a Wartburgokon.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."