VERZIÓ melléklet

Engelbecken

Film

A negyven alattiaknak a berlini fal csupán egy a sok-sok rémes 20. századi epizód közül, s meglehet, a szocialista rezsimek között volt kegyetlenebb, gyilkosabb, keményebb és puhányabb, ám mindközül a megosztott Németország keleti fele került a legközelebb Orwell világához.

Ebben a rendszerben már az is hendikep volt, ha valakinek önálló gondolatai támadtak, nemhogy még független színházat csináljon. Márpedig Steffen Reck a Zinnober nevű társulat tagjaként ebben utazott, ezért találta meg a Stasi, de a szerelem is. Ráadásul a lány, Gamma Bak nyugati-berlini lakos volt…

Az Engelbeckent ennek az őrült szerelemnek az emlékére készítette el Gamma Bak korabeli jelenté­sek, amatőr felvételek és természetesen Steffen Reck közreműködésével. Bár e love story percekkel a berlini fal leomlása előtt, 1987–88-ban történt, a filmből az is egyértelműen kiderül, hogy ennek semmiféle előszele nem volt akkoriban. Olyannyira nem, hogy a férfi az első adandó alkalommal – már 1988-ban – emigrált. Ám a hepiend elmaradt, ugyanis hiába volt teljesen logikus és természetes Reck döntése – egyszerűen el kellett menekülnie –, ő a mai napig bűntudatot érez. Emiatt aztán a szituáció a totális abszurd, hiszen lehet-e hazaárulás a hazatérés?

A korszak nyomasztó atmoszféráját tökéletesen felidéző filmre pár évvel ezelőtt még azt mondtuk volna, ilyen többé nem fordulhat elő, ám ma már nem vennénk rá mérget. És még valami: ha bárki valóban kíváncsi arra, milyen volt az igazi Német Demokratikus Köztársaság, az előbb nézze meg ezt a filmet, és csak utána röhincséljen a Trabantokon, a Wartburgokon.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.