VERZIÓ melléklet

Engelbecken

Film

A negyven alattiaknak a berlini fal csupán egy a sok-sok rémes 20. századi epizód közül, s meglehet, a szocialista rezsimek között volt kegyetlenebb, gyilkosabb, keményebb és puhányabb, ám mindközül a megosztott Németország keleti fele került a legközelebb Orwell világához.

Ebben a rendszerben már az is hendikep volt, ha valakinek önálló gondolatai támadtak, nemhogy még független színházat csináljon. Márpedig Steffen Reck a Zinnober nevű társulat tagjaként ebben utazott, ezért találta meg a Stasi, de a szerelem is. Ráadásul a lány, Gamma Bak nyugati-berlini lakos volt…

Az Engelbeckent ennek az őrült szerelemnek az emlékére készítette el Gamma Bak korabeli jelenté­sek, amatőr felvételek és természetesen Steffen Reck közreműködésével. Bár e love story percekkel a berlini fal leomlása előtt, 1987–88-ban történt, a filmből az is egyértelműen kiderül, hogy ennek semmiféle előszele nem volt akkoriban. Olyannyira nem, hogy a férfi az első adandó alkalommal – már 1988-ban – emigrált. Ám a hepiend elmaradt, ugyanis hiába volt teljesen logikus és természetes Reck döntése – egyszerűen el kellett menekülnie –, ő a mai napig bűntudatot érez. Emiatt aztán a szituáció a totális abszurd, hiszen lehet-e hazaárulás a hazatérés?

A korszak nyomasztó atmoszféráját tökéletesen felidéző filmre pár évvel ezelőtt még azt mondtuk volna, ilyen többé nem fordulhat elő, ám ma már nem vennénk rá mérget. És még valami: ha bárki valóban kíváncsi arra, milyen volt az igazi Német Demokratikus Köztársaság, az előbb nézze meg ezt a filmet, és csak utána röhincséljen a Trabantokon, a Wartburgokon.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.