"Ezért rossz gitáros Joe Satriani" (Pozvakowski)

  • Németh Tímea
  • 2007. szeptember 27.

Film

A jól ismert mondás, miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, akár a jelmondata is lehetne a hazai underground egyik legkísérletezőbb zenekarának, a győri Pozvakowskinak (Bánáti Zsombor - dob, Darvas Ádám - gitár, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vetítés). A karakteres zajzenét játszó posztrockformációnak a napokban jelent meg a harmadik lemeze.

A jól ismert mondás, miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában, akár a jelmondata is lehetne a hazai underground egyik legkísérletezőbb zenekarának, a győri Pozvakowskinak (Bánáti Zsombor - dob, Darvas Ádám - gitár, Szombathelyi Sebestyén - basszusgitár, Szeredi Csaba - vetítés). A karakteres zajzenét játszó posztrockformációnak a napokban jelent meg a harmadik lemeze.

*

Magyar Narancs: Hét éve vagytok aktív zenekar, a szeptember elsején megjelent Microtron már a harmadik lemezetek. Hol voltatok eddig?

Bánáti Zsombor: A zenekar időszámítását 2002 óta tartjuk fontosnak, ekkor rögzítettük a Magyar Rádióban az első lemezünket, a Sinust. Előtte nem vettük magunkat komolyan, így kezdetben csak zenélgettünk, és nagyon lassan találtuk meg a közös nevezőt. A következő évben csatlakozott a csapathoz Szeredi, a "cinema masiniszta", és volt egy tizenegy állomásos Európa-turnénk, így komolyodott az egész. Közben szaporodtak a meghívások, erősebb lett a zene, az egész produkció. A 2004-ben megjelent második albumunk, a Transistor már egy egységben működő együttes hanganyaga lett. Évről évre történt velünk valami olyan, ami még előrébb vitte a zenekart.

MN: Például dolgoztatok Grencsó Istvánnal is.

BZS: Grencsó István az első lemez után figyelt fel ránk. Igazi presztízs volt vele együtt zenélni. Több mint inspiratív. Időközben Tigrics is bekerült a képbe. Játszottunk együtt az Ultrahang Fesztiválon, várhatóan lesz folytatása. Az Anima Sound System felkérésére is csináltunk egy feldolgozást, de nem sokan fognak ráismerni az eredetire.

Darvas Ádám: Kísérletező generációk egymásra találása volt ez Grencsóval, és nagyon élveztük a közös koncertjeinket. A vele való együttműködésnek az lett a vége, hogy a róla készült portréfilmben mi is szerepet kaptunk.

MN: Mégis alig találkozni a nevetekkel.

DÁ: Pedig igyekszünk minél több koncertet adni, bár főleg külföldön, mert nem vagyunk elájulva a hazai szervezési viszonyoktól. A fesztiválokon nehéz dolgunk lenne, mert szükség van az esti idősávra a vetítés miatt, így a Szigetnek például eszébe sem jutunk. Egyszer küldtünk nekik egy CD-t, meghallgatták az intrót, és úgy gondolták, hogy ez ambient. Továbbadták az ambientsátornak, ott elfeledkeztek rólunk, és annyira kényelmetlenül érezték magukat emiatt, hogy kiengesztelésül felléphettünk. A Kultúrház sem akart szóba állni velünk, pedig biztos sok okosat kérdeztek volna. A Burzsoá Nyugdíjasokat sem értették. Valahogy soha nem kerültünk bele a körbe. Egyébként meg azt vettem észre, hogy akit érdekel az ilyesmi, előbb-utóbb azért ránk talál. Amúgy a blogunkon is írtuk, hogy jó volna, ha megtalálna minket valaki, aki szívesen átvállalná a koncertszervezési ügyeket, mert mi ebben eléggé ellustultunk.

MN: A tapasztalataitok alapján mennyire befogadható az, amit a színpadon csináltok?

DÁ: Nem kell tőle megijedni.

BZS: Aki sok és sokféle zenét hallgat, és nyitott, talán könnyebben bevesz minket. Egyébként a dzsezzereknek túl rockos és hangos, a rockereknek túl sok a szentimentális rész és sok az elektronika, az elektronikusoknak kevés az elektronika, de sok a rock.

Szombathelyi Sebestyén: Egyrészről könnyű, mert lejön a koncertre a kedves rajongó, és végignéz egy zenés-táncos mozit. Bár alapvetően nem nagyon hasonlít a West Side Storyra. Ott a sok szélsőséges hangulati elem, az éles váltások és Szeredi is rendesen karcolja a retinákat az analóg vetítőivel, mindezek tetejében még kurva hangos is.

Szeredi Csaba: Ha valaminek, populárisnak valószínűleg nem nevezném. Becsületesen szelektálja a közönséget. Aki marad, ha mást nem, kap néhány egyszerű alapigazságot a 60-as, 70-es évek oktatófilm-maradványaiból. Például megtudja, hogy minden kolloid. A vasbeton is folyékony, ha nem is annyira, mint a puding, ilyesmi.

MN: A korai önmeghatározásotok szerint elvetitek a zenéről alkotott hagyományos elképzeléseket, és valami radikálisan újat akartok mutatni. Hogy álltok most ezzel?

DÁ: Már nincs ilyen koncepció. Az van, amit hét év alatt megszoktunk egymástól. Kísérletezünk, próbálkozunk, vizuálban verhetetlenek vagyunk. Metált vagy reggae-t bájosan bénán játszanánk, de nem kötnek keretek. Itt válik el a jó zene a rossztól. Ezért rossz gitáros Joe Satriani, és ezért jó Jonny Greenwood vagy Bujdosó a Pop Ivánból. Nincs baj a hagyományos elképzelésekkel sem, de tudni kell okosan használni őket.

SZS: Nem a "verze-verze-refrén-verze-refrén-refrén" típusú dalok írása motivál bennünket. Ezenkívül van még ezer dolog, amit biztosan nem rakunk bele a nótákba, legalábbis nem olyan formában, ahogy azt sokan megteszik.

MN: Hogyan határozzátok meg magatokat a magyar instrumentális zenekarokhoz képest?

DÁ: A hazai posztrockhoz és az úgynevezett folyamatzenékhez annyi közünk van, mint az LGT-hez. Egyenes leszek, számomra végtelenül unalmas, tökéletesen érzelemmentes, ugyanakkor hatásvadász mindegyik.

MN: Akkor hol a helyetek? Az évek során olyan kultikus előadók előtt léptetek fel, mint az ex-Swans-énekesnő, Jarboe, a brit Guapo vagy a japán Mono. Az underground java.

DÁ: Egyvalami biztos. A Pozva' nem underground, mert nem szeretne az lenni. Más kérdés, hogy jobb híján kénytelen. Szentpéterváron és Moszkvában nem éreztem undergroundnak magunkat, itthon, a Tűzraktárban viszont nagyon is. Magyarországon szerintem rengeteg dolog underground, ami máshol egyáltalán nem.

SZCS: Ma már kifejezetten közhely a zenei produkciók összefonódása képi kísérletezéssel. Boldog-boldogtalan rárobbant a vetítés adta lehetőségekre. Ugyanúgy trendi undergroundnak lenni, alternatívnak meg pláne, és ritkán találni valami jelentést ezek mögött a címkék mögött. A lényeg, hogy a produkció szerves egység-e, vagy sem. Ha csak azért vetítesz filmet egy koncerten, mert amúgy halálra unnák magukat a zenétől, az már régen rossz. Persze nincs olyan műfaj, ami ne hozna létre több felszínes terméket, mint értékállót. Bízom benne, hogy a mi audiovizuális produkciónk viszont az utóbbi kategóriába tartozik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.