tévésmaci

Fecskelámpás

  • tévésmaci
  • 2021.08.11 20:55

Film

Amikor Sztupa és Troché rejtve jártak, lopakodtak, osonkodtak, volt egy trükkjük, mely képtelen versenyelőnyhöz juttatta őket a konkurenciával szemben.

Senki nem tudott úgy a falak tövében elsuhanni, kapualjakba húzódni, előlépni a sötétből vagy épp visszahúzódni bele, mint ők. Egyébként mindent a nagykönyv szerint csináltak: fölhajtották a ballonkabátjuk gallérját, szorosra fogták rajta az övet, puhakalapjukat a szemükbe húzták, tekintetüket a földre szegezték, mint bárki más, ha rejtve jár, lopakodik, oson. Csakhogy ők ki tudták cserélni az árnyékukat! Hogy hogy csinálták, az máig rejtély, Ómafa éveken át nyüstölte őket a titokért, hiába. A világ nagy bűvészei vagyonokat fizettek magánnyomozóknak, hogy tudják ki a dolog forszát, de hallani lehetett híres és még inkább hírhedt titkosszolgálatokról is, amelyek ugyanebben törték magukat, ugyancsak eredménytelenül. A pléhre csúszott szolgálatok pedig pártokat, kormányokat, nem egy esetben birodalmakat képviseltek. De ilyet senki sem látott, s nem is nagyon tudott elképzelni. Sztupa óvakodott a fal mellett, s mögötte táncot járt az árnyéka, mert Troché a szomszéd utcában ropta veszettül (mint arra páran azért rájöttek, a mutatvány csak egy szűkebb körön belül volt kivitelezhető, a szomszéd utca még simán belefért, a szomszéd kerület már necces volt, a szomszéd faluról már szó sem lehetett). Tehát Sztupa óvakodott, az árnyék táncolt, s mindenki a táncoló árnyékot figyelte, mialatt Sztupa léphetett valami teljesen váratlant… Troché hol Fred Astaire, hol Gene Kelly modorában dolgozott. 1979 szeptemberében – amikor Belouszováék menedékjogot kaptak Svájcban – merő szórakozásból, pusztán a barátai mulattatására csinált egy Protapopov házaspárt is, Sztupa jött a pezsgővel az Angol tengerész udvarában, míg az árnyéka olimpiai kűrt futott: a kármentő előtt az innsbruckit, az asztalok közé érve pedig már a grenoble-it. Akkor is volt egy kis faggatózás, de Troché inkább ittasnak tettette magát, és összehordott hetet-havat a Westcar-papiruszról meg egy Jean-Eugène Robert-Houdin nevű pacákról, a részeg emberek monomániájával ismételgetve, hogy az ipse nem keverendő össze Weisz Erikkel. Sztupa észre sem vette a dolgot, azt hitte, a pezsgős vödör miatt bámulja az egész asztal.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk