EXCSAJOK SZELLEME

  • - ts -
  • 2009. július 16.

Film

Amerika messze van, tán ezért gondoljuk, hogy rendes ország. Annyira az, hogy például nem rendelnek tanulmányokat spanoktól az állami szervek illetékesei.

Ám a rendesség kontraproduktív olykor...

Mer' ha én hollywoodi döntéshozó lennék, menten megbíznám valamelyik csókosomat "A korszerû szépségipar hatásai a színészmesterség hagyományos metódusaira" címû tényfeltáró mélyfúrás elkészítésére ("- különös tekintettel a szájrángatással szemben újabban támadt plasztikai természetû kihívásokra").

De itt van még az év eleje sikere, a Benjamin Button különös élete - az arról szól, hogy Brad Pitt alapból tatának születik, s visszafelé él. A maszkmester jutalomjátéka - mondhatnánk, ha nem láttuk volna. A sminkesszakmának is megvannak a maga, laikusok számára is könnyen felismerhetõ kliséi.

Az Excsajok szelleme ezen terepen próbál vicces és romantikus lenni, ráadásul nem éri be ennyivel, hisz Márai Sándor Füveskönyvét is igyekszik ismeretlenül megzenésíteni (értsd: minduntalan lapos és idegesítõ életbölcsességeket ad szereplõi szájába). A felkapott fényképész spirituális és fogszabályzós erõk hatása alatt szembesül léha életének különösen kínos stációival, legfõképpen idomítási célból, hátha a kétségkívül sokkoló élmények hatására reátér a jó útra. S láss csodát!

Ám mivel mondott odisszeiája egy bizonyos idõrendi fésületlenségben realizálódik, a mûsoridõ alatt lesz bõven szerencsénk Matthew McConaugheyt és szereplõtársait (inkluzíve Michael Douglas) öregnek, fiatalnak és egyebeknek látni. És itt lép be a szépségipari faktor. Az eredmény siralmas.

Forgalmazza az InterCom

*

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.