Meglátogatott Tarantino (Michelle Yeoh színésznő)

  • Szecsõ András
  • 2001. február 22.

Film

Magyar Narancs: Nyugaton főleg Bond-lányként, Keleten viszont egyfajta női Jackie Chanként tartják számon.
Magyar Narancs: Nyugaton főleg Bond-lányként, Keleten viszont egyfajta női Jackie Chanként tartják számon.

Michelle Yeoh: Ez ugyanannak a személyiségnek a két oldala, a különbség egyszerűen a két kultúra által sugallt nőiszerep-sémából fakad. Amerika jobb szereti a nőket egy nagy és erős pasas árnyékában látni és láttatni, míg Keleten egyéniségek lehetünk. A Bond-lányság csak egy szerep, míg ez a "női Jackie Chan"-dolog inkább elismerés, bár úgy érzem, hogy nem az ügyességemre vonatkozik, hanem arra, hogy körülbelül annyiszor törtem össze magam, mint ő.

MN: Úgy tudom, csak azért nem szerepelt a Charlie angyalaiban, mert épp kórházban feküdt.

MY: Szóba jöttem az elején, de éppen a Tigris és sárkányt készítettük Ang Leevel. Az már más lapra tartozik, hogy valóban volt egy balesetem mindjárt a forgatás elején: rosszul ugrottam, és összetörtem a térdem. Utána három hónapig lábadoztam, majd mentem vissza befejezni a filmet. Szerencsére a film nem Amerikában készült, hanem Kínában. Ez azt jelentette, hogy nem hat-nyolc hét alatt kellett összecsapni, volt idő az akciók kidolgozására. Feltűnt már, hogy Jackie Chan amerikai filmjeiben mennyivel kevesebb a verekedés, mint a Keleten készültekben? Ez azért van, mert egy jó kis csatát megkoreografálni nagyon időigényes dolog, és az amerikai produkciókban nagyon feszített a tempó. Ott inkább vágással és effektekkel oldják meg a bunyókat, nálunk koreográfiával.

MN: Most már rendben van a lába?

MY: Mondjuk úgy, hogy kilencvenszázalékos állapotban. De a Mátrix 2-re, remélem, teljesen rendben lesz.

MN: Soha nem érezte úgy, hogy egy ilyen véletlen baleset kettétörheti a karrierjét?

MY: 1996-ban egy forgatáson leestem egy magas hídról. Hat méter zuhanás alatt az embernek meglepően sok minden eszébe jut. Én végiggondoltam, hogy ha túlélem és megbénulok, nem filmezhetek többet. A halált elfogadtam volna, de azt, hogy ágyhoz kötve kell leélnem az életem, már nem. Aztán földet értem, és még azt is hallottam, hogy megroppan a gerincem, és tudtam, hogy ez a vég. Egy hónapig voltam kórházban, fél évig kezeltek utána, a filmet viszont nyaktámaszban bár, de befejeztem. A fekvés és a kiszolgáltatottság azonban komolyan igénybe vett, és néha-néha tényleg arra gondoltam, hogy öngyilkos leszek.

MN: Hogy lesz valaki maláj születésű táncosból hongkongi akciószínész?

MY: Azért lettem profi harcművész, mert nő vagyok. Ha férfinak születtem volna, akkor most ügyvéd, könyvelő vagy bróker lennék, ugyanis ezek azok a szakmák, amelyekre fiatal koromban Malajziában gerjedtek a fiúk. Így viszont táncolni kezdtem, majd edzésekre járogattam, mert a kettő remekül kiegészítette egymást. A harcművészet nagyon sokban hasonlít a baletthoz: itt is megvannak a kötelező lépések, ugyanúgy összpontosítani kell, állandóan karban kell tartani a testet stb. Ettől függetlenül valószínűleg táncos maradtam volna, de nem bírta a hátam.

MN: A Tigris és sárkányt váratlanul két Arany Glóbusszal is jutalmazták. Mi volt a legnagyobb elismerés, amelyben pályája során részesült?

MY: Nem is tudom... Amikor nyaktöréssel feküdtem a kórházban, meglátogatott Quentin Tarantino. Tényleg nem tudok mást mondani.

Szecső András

(IC Press)

További információ: www.InterCom.hu

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.