Film

Floridai álom

Film

A kirekesztettség ábrázolásával sokat lehet nyerni (lásd „fontos film”-diskurzus), de rengeteg csapdát is tartogat. A perifériára szorult életeket könnyű egzotikussá és romantikussá bűvészkedni, lelkiismeretet könnyítő árut formálni belőle egy kiváltságosabb közönségnek. Kevés olyan biztos kezű rendező van ma, mint Sean Baker, aki olyan empátiával, szociológiai tudatossággal ábrá­zol­ja választott közegét, mint ő. S most az illegális kínai bevándorlók (Take Out), a San Fernando-völgy pornószínészei (Starlet) és a Los Angeles-i transznemű szexmunkások (Tangerine) után az orlandói under­classt vette elő.

Moonee egy lepukkant motelben él fiatal, a társadalom szélén éppen csak megkapaszkodó anyjával. Karnyújtásnyira van a Disneylandtől, de távolabb nem is lehetne tőle: „lakótelepi” barátaival mégis mindig megtalálják a módját, hogy elmeneküljenek, vagy legalábbis gyermekszemükkel átszínezzék nyomasztó valóságukat. Az epizodikus, kevés fordulattal élő cselekmény során Baker folyamatosan elbizonytalanít afelől, hogy Moonee flegma, rebellis anyja jó vagy rossz szülő-e – a rendező az ítélkezéstől az egész film alatt távol tartja magát. Moonee és barátai sokat tudnak, mégis keveset, hamar fel kellett nőniük és mégis ártatlanok még. Baker fakó és mégis színpompás Floridájában egy percre sem felejtjük el a sarkon ólálkodó lecsúszást és nincstelenséget, folyton betüremkedik a visszataszító valóság (a telepen ólálkodó pedofil, a prostitúcióra kényszerülő anya), de ez a nyomor nem távoli és egzotikus, hanem hétköznapi és ismerős.

Forgalmazza az ADS Service

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.