Film

Fortyog, csak fortyog

John Hillcoat: Fékezhetetlen

  • - kg -
  • 2012. szeptember 20.

Film

Itt van az ősz, és itt van a gengszterfilm újra, aki soha nem látta még Gary Oldmant dobtáras Tommy Gunnal vigéckedni, ím, megteheti. Színész és lőfegyver szerencsés találkozásáról van szó, nincs is más dolguk, mint jól mutatni. Hasonló célt szolgál Jessica Chastain is talpig vörösben: a világszép színésznő mozgatása faluhelyen, kocsmapult mögött (egy femme fatale ő, aki a bűnös városból jött, hogy táncosnőből legyen takaros menyecske) inkább egy Nick Cave-klipben talált volna éltető közegre, de üsse kő, Gary és Jessica amúgy is csak a műfaji külcsínt adja a drámához.


 

Az ugyanis a zugpálinkafőzés berkeiben, az ipart egyre nagyobb tételben űző Bondurant fiúk háza táján zajlik, valahogy így: Forrest (Tom Hardy), a legidősebb szótlanul bámul (a mélyben indulatok fortyognak), Howard (Jason Clarke), a középső ittasan néz (a mélyben indulatok fortyognak), míg Jack (Shia LaBeouf), a legkisebb néha beleszalad egy kósza ökölbe (a mélyben...). A rendfenntartás részéről hamarosan új szereplő adja le névjegyét a fiúknak; Guy Pearce annyira különleges ügynököt játszik, hogy fintorkészletéből könnyen kigazdálkodható egy batmani főgonosz. Nála nem is annyira a mélyben, inkább a felszínhez közelebb fortyognak az indulatok - ennyi fortyogás már-már epikus dimenziókat kölcsönöz az epikus dimenziókat oly nagyon áhító produkciónak, miközben nem történik más, mint a Nagy Gengszterkönyv leckéről leckére való felmondása. Látható az igyekezet az útszéli realizmus és a legendaköltészet összeházasítására, pedig már John Ford is megmondta ezerszer: "Ha választhatsz az igazság és a legenda közt, válaszd a legendát!" Ezt a döntést filmeseink megspórolták: hol hitelesen száll az út pora (igazság), hol Tom és Jerry módjára folyik a lőgyakorlat (alighanem ez lehet a legenda). Hillcoat filmje semmit sem ad hozzá az ezerszer látottakhoz, de nem is kedvetleníti el a szesztilalomból élő műfaj kedvelőit.

A Fórum Hungary bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.