"A jó öreg fuck" – John Wells rendező, producer

  • - köves -
  • 2014. február 15.

Film

329 részen át irányította a Vészhelyzet című sorozatot, de nyakig volt Az elnök emberei elkészítésében is. Új filmjét, az Augusztus Oklahomábant pár hete játsszák a mozik, de a tévés piacot sem hagyta el. Londonban beszéltünk vele.
false

Magyar Narancs: Julia Robertsnek és Meryl Streepnek van egy ütlegelős akciójelenete. Használtak harcművészeti koreográfust?

John Wells: Bár ez csak egy családi perpatvar, azért készültünk dublőrrel, és volt kaszkadőr koordinátorunk is. De Meryl és Julia nem kért belőlük. A testi épségük megőrzéséért szivacsot tettünk a szőnyeg alá, de amikor Julia nekiment Merylnek, és a földre vitte, az akkorát szólt, mintha egy betonfal omlott volna le. Hogy meglegyen az érzelmi hitelesség, elég sokat gyakoroltuk, hogy Julia leordítja Meryl fejét, minekutána könnyen jött a tettlegesség. Veszélyes szakma a miénk, Meryl meg is sérült egy kicsit, amikor felsértette a karját a karkötője.

MN: Létezik valamilyen csak Oklahomára és környékére jellemző anyázás?

JW: Én is a környékről származom, úgyhogy bátran állíthatom: a jó öreg fucknál Oklahomában sincs népszerűbb kifejezés.

false

 

Fotó: Köves Gábor

MN: A Vészhelyzetben ön volt George Clooney producere, most meg Clooney volt az öné. Elviselhető főnök az egykori beosztottja?

JW: Hát igen, Clooney főnökéből Clooney beosztottja lettem, de sok minden nem változott. Gyakorlatilag ugyanazokon a dolgokon rágódtunk most is, mint a vészhelyzetes időkben: el akartuk kerülni, hogy túl legyen főzve a dráma. Mindketten egyet akartunk: nagy ívben elkerülni a melodrámát.

MN: Az ER producereként az egyik nagy húzása volt, hogy megnyerte Tarantinót, aki rendezett is egy Vészhelyzet-epizódot. Nem volt rizikós?

JW: A vendégrendezők azért jöttek, mert bírták a sorozatot, így különösebben nem kellett tartani attól, hogy átírnák a játékszabályokat. Quentin leállíthatatlan figura, igazi energiabomba, aki egyre csak hadarja az ötleteit. Csak ültem és hallgattam, nehéz mellette szóhoz jutni. A szózuhatagban voltak megvalósítható ötletek is. Az ominózus epizódban van például egy akkora tracking shot, mint ide Oklahoma; két nővér ül a tetőn, feltűrt gatyában, napoznak - na, ez tipikusan tarantinós, mégsem feszítette szét a sorozat kereteit.

false

MN: Mint a kor első számú kórházsorozata, gondolom, élen jártak az élethű belső szervek és testrészek gyártásában.

JW: Elég jó mellkasokat, felsőtesteket építettünk. A színészeket egyébként nem a belsőségek látványa zavarta, hanem az állandó nevethetnék. Miközben valaki egy csövön keresztül pumpálja a művért melletted, nehéz röhögés nélkül eljátszani egy vakbélműtétet. Mindezek tetejében még ott volt a temérdek szakszöveg is, amiből persze senki nem értett egy szót sem. Csoda, hogy nem röhögtük szét. És ott volt még Clooney is, a nagy mókamester, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a maga kisded játékaival szétzilálja a rendet.

MN: Mi volt a legemlékezetesebb rendbontása?

JW: Van egy spéci síkosító, könnyebb vele felhúzni a gumikesztyűt. George kellő társra talált a síkosítóban: eléggé el nem ítélhető módon egyszer összekente a műtéti jelenethez kikészített szikéket. Felvétel indul, jön a színész, komoly arccal fogná a szikét, ami viszont szinte kiugrott a kezéből. Akkorát ugrott, hogy a műtő másik sarkában végezte. George ilyenekkel szórakoztatta magát.

Augusztus Oklahomában

 

Nézzük, kik is ülnek egy asztalnál! A legerősebb családtagtól a leggyengébbig megyünk. Meryl Streep látványosan haldoklik, de kőkemény matrónában nyomja. Julia Roberts idegesen gyászol, de nem enged az anyai erőszaknak. Juliette Lewis ribancosan esendő. Ewan McGregor értelmiségiesen esendő. Chris Cooper vidékiesen esendő. Sam Shepard olyan intellektuálisan esendő. És ne feledkezzünk meg a nap sztárjáról, Benedict Cumberbatchről sem: ő olyan terhelten-dadogósan esendő. Futottak még: a sportkocsis tahó, a kikapós kislány, az indián cseléd, az orosz hússaláta és még egy-két drámai alkatrész.

Így fest Tracy Letts népszerű drámájának (a Vígben is megy) filmváltozatában a díszes asztaltársaság. Letts drámája olyan dráma, melyben mindenkinek jut lehetőség, hogy évtizedes keserűségét felköhögje, miközben rekken a hőség, és ciripelnek a Tony-díjas tücskök a tájban. John Wells filmje egy mélyen átélt, nagyot szóló családi dráma igényével készült, ez süt is minden kockájáról, de a végeredmény inkább egy butikdráma, afféle színészi szintfelmérő.

A Fórum Hungary bemutatója


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.