Fotó: Mozgó képek (Munkácsi & Munkácsi)

  • Vízer Balázs
  • 1996. június 13.

Film

Vízer Balázs

Munkácsi talán a legkevésbé ismert a nagyok közül, ha róla írnak, mindig olyan előfutárként emlegetik, aki olyan iskolát alapított, amit nem róla neveztek el. Pedig ha minden igaz, ő találta ki a modern fotóriporter figuráját, ő készítette az első jelentős fotóesszéket és ő forradalmasította a divatfényképezést - sokan inkább erről a területről ismerik a nevét.

1921-ben

kezdte a Miklós Andor vezette Az Est konszern lapjainál, először mint sportriporter, majd mint fotóriporter. Fantasztikus képeket készített a korszak legmeghatározóbb politikusáról, Bethlen Istvánról, az ingyenkonyhás Róbert bácsiról, a kor legismertebb bűntényének vádlottjairól, az arzénes asszonyokról, és persze sok sportról. Ha valaki bármelyik nagyobb könyvtárban kikéri mondjuk a Pesti Napló vasárnapi képes mellékletének számait 1921-től 1933-ig, akkor napokig nem fogja megunni, hogy újabb és újabb Munkácsi-képeket fedezzen fel bennük. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert rengeteg kép csak ezekben a lapokban található meg, a hagyaték legnagyobb része elveszett.

Az Est lapoknál Munkácsiból lassan sztár lett. 1928-ban a berlini Ullstein Press, Európa akkori legnagyobb kiadója szerződtette fotóriporterként, ami lehetővé tette, hogy rengeteget utazzon, többek között Afrikába, Dél-Amerikába és a Közel-Keletre. Fotóriportokat készített a Zeppelin világ körüli útjáról, a brazil kávéfelesleg tengerbe szórásáról - ami a világgazdasági válság jelképévé vált -, a kongói népszokásokról, argentin vadászokról, lengua indiánokról, Kemál pasáról és másokról. Afrikában készítette leghíresebb, Három fiú a Tanganyika-tónál, Kongóban című, itt látható felvételét. A XX. század talán legnagyobb fotósa, Henri Cartier-Bresson a rá ható egyik legfontosabb impulzusként írt erről a képről. Három fekete kisfiú rohan a hullámok közé, mozdulataik hihetetlen életörömről, energiáról árulkodnak. Ez a vitalitás Munkácsi titka: modelljeit mindig mozgás közben, általában egy szintén mozgó csoport tagjaiként fényképezte, s szokatlan, élesszögű beállításai csak fokozták képei mozgalmasságát.

1934-ben

Munkácsi Berlinből, a nácik elől az Egyesült Államokba költözött, ahol a Hearst sajtóbirodalom lapjainak dolgozott, többek között a Harper´s Bazaarnak. Az addig stúdióban, mesterséges megvilágítással készült, merev divatfotók helyett modelljeit kivitte a szabadba, mozgás közben, az utcán vagy a strandon fotózta őket. Azzal a pénzzel viszont, amit itt keresett, nem tudott mit kezdeni, mindent elvitt a három feleség, a barátok, a drága ház Long Islanden, a költekezés. Egy 1949-es infarktus után már nem nagyon dolgozott, önéletrajzi regénnyel próbálkozott és animációs filmeket készített, de gyakorlatilag szegény emberként halt meg

1964-ben

Öccse, Menyhért vagy Muky még ma is él, néha hazalátogat: az ő képei töltik meg a sajnos elég kicsi tárlat másik felét. Bátyja tanította meg fényképezni, ő indította el a pályán Az Est lapoknál, s az ő ajánlására került Hollywoodba, ahol jó nevű standfotósként dolgozott. A standfotósok a szakma kismesterei, a rendező és az operatőr által beállított jeleneteket veszik le, sztárportrékat készítenek, hogy legyen mit közölni az újságokban; ezeket a képeket teszik ki csalogatóként a mozik elő-csarnokába. Munkácsi Muky képei közül azok az izgalmasak, amelyek nem beállítottak, mint például egy kép az Éjféli cowboy című film forgatásáról vagy néhány fotó Sidney Lumet rendezőről.

A két testvér közül valószínűleg soha egyik sem vallotta magát művésznek, csak olyan mesterembernek, aki jól érti a dolgát. Nincs sok értelme összehasonlítani őket, de az egyik jobb.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.