Galkó Balázs búcsúja Jancsó Miklóstól

  • Galkóbalázs
  • 2014. február 2.

Film

A rendezőtől elköszönő cikkeink sorában most Galkó Balázs, az „Öreg” számtalan filmjének visszatérő szereplője búcsúzik atyai jó barátjától – sírva-kacagva, árván maradva.

ÁRVA-Balázs

Az „Öreg” nekem apám (is) volt. Máshogyan-apám. Hogyan? Nem fogantató-apám, nem iskolába-járató-öltöztető-kirándultató-etető-szidó-dicsérő-szerető-apám.

Olyannak ott volt az „édes” apám.

Ő meg, az „Öreg” volt nekem – meg még nagyon sok mindenkinek – (nekünk) jó-kedves-korholó-nevelő-tanító-szemnyitó-féltő-példázó-éneklő-szivarozó-liberalizáló-meghallgató-barát-viccmondó-kedvcsináló-lényeglátó-lényegláttató-boritató-vitaprovokáló-hallgató és hallgattató-éneklő-hazaismerő-föl- és megmutató APÁM/NK.

false

 

Fotó: MTI

Meg még ennél is sokkal több. Lehetett bármi búm, bánatom, panaszom, siralmam, ha átmentem hozzá: „Veresbort Balázska?” És beszélgettünk, rihegtünk-röhögtünk, ettünk, ittunk, „Voltunk!”. És mire vége lett az evésivásrihegésröhögés„levés”-tengernek, az én hozott nehezékem anélkül, hogy beszéltünk volna róla, könnyűvé lett, elszállt. Én is…

Arkangyal-Apám-bátyám-barátom.

Egyszer például a Magyarok Cselekedetei televíziós sorozat fölvételéről mentem hozzájuk. Meséltem a sorozat aznap általam narrált filmjéről; miszerint Csáth Géza magyar írónak nem lelik holttetemét. Vélhetően egy szovjet őrnagy holtteste (is) abban a sírban fekszik Szabadkán, ahol a Kosztolányi-unokatestvér magyar íróé. Kikérte magának a film készítője ezt a méltatlan nyugvást, és indulatát átvéve én is.  Mire az „Öreg”:

– Mondd Balázska! Julius Caesar hol van eltemetve?

Elment (mentek) Ámerikába, tanítani. Itthon nem kérték erre. (Minek a parasztnak a csokoládé?) Tudtam, cca. mikor érnek ki a repülőtérre. Kimentem, elvittem magammal a hegedűmet, elbújtam, de úgy, hogy mindent lássak, s mikor beléptek Ferihegy I. repülőterének épületébe, rázendítettem a magyar népdalra: „Elindultam szép hazámból…” Elengedte a bőröndjeit: Balázs, bazdmeg, gyere elő!

Lottóztam(ok). Azt terveztem, ha nyerek egy nagy kalap pénzt, összecsomagolok 100, 200, 300 stb. (mikor mennyi lett volna a főnyeremény) milliót kápéban, újságpapírba, átkötözöm egy madzaggal, fölviszem hozzájuk, leteszem a verandás-szoba közepén álló üvegasztalra – ahol a veresboros üvegek szoktak-voltak lenni: – Tessék, Öreg, csinálj mozit!

Na.

Most már kinek az asztalára tegyem azt a rahedli pénzt?! „Öreg!”

Tudtuk, hogy lesz, hogy ez lesz, tudjuk magunkról is, meg a gyermekeinkről is, hogy annak a szépséges-szép szerelemnek, örömnek, ami két sejtet egymásnak vezérelt, élet-halál lesz, lett a vége, de kurvára szar, hogy így van.

Gyulának volt-van igaza: „Ne a véges életet a halál kényszerével, de a végtelen életet a halál lehetőségével.” Megint „fölnőttebb” lettem. Rájöttem, elfelejtettem megkérdezni egy csomó dolgot…

Baszhatom.

Már nincs, nem lesz válasz…

Énekelek:

„Árva vagyok, árva,

Én vagyok az árva,

áldja meg az Isten,

ki az árvát szánja…”

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.