Böszörményi-Nagy Gergely, a MOME-alapítvány kuratóriumi elnökének portréja

„Itt írd alá, Gergő!”

Belpol

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

Ha valaki besétál a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) 2019-ben átadott campusának aulájába, egy telefirkált fallal találja magát szembe. Vonzza a tekintetet, hiszen főleg vörössel írtak rá. Elég egyértelmű üzenetek: „Te jössz, Gergő”; „Itt írd alá, Gergő”; szívecskébe zárt „BNG” feliratok, de egy „megmérettél és könnyűnek találtattál” felirat is világosan jelzi, mi a hallgatók problémája Böszörményi-Nagy Gergellyel, az ún. modellváltáson átesett egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökével. A leggyakrabban csak BNG-ként hivatkozott elnök szerint nem különösebben színvonalas munka az a fal: úgy véli, egyesek a haladás és a sikeressé válás útjába állnak. Ténykedésének a MOME Frontban tömörült ellenzői viszont követelik vissza az egyetemi autonómiát, mert nem szeretnék, ha a kura­tórium határozná meg, mi legyen az intézményben.

A Navracsics-fiókák

Az 1984-ben született Böszörményi-Nagy nem tartja cikinek beismerni, hogy a Fidesz-univerzum része. Nehéz is lenne tagadnia, még ha nem úgy lett is fideszes, mint Gáspár Győző. A NER egyik értelmiségiként pozi­cionált figurájaként végigjárta a szamárlétrát. A Corvinus nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomája után a London School of Economicson kapott urbanisztikai képzést, hogy azután a Magyarországról az Orbán-rendszer által elüldözött CEU-n tanuljon üzleti ismereteket, és kicsit még elugorjon a kaliforniai Stanfordra.

A 2002-es választás után már a párt környékén mozgott társaival; a Fideszhez szorosabban kötődő pályáját saját vállalkozások alapítása után, 2007 körül, a Nézőpont Intézetnél kezdte. Ekkor már gyakorlatilag biztos volt, hogy legkésőbb 2010-ben megint Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. 2008-ban Böszörményi-Nagy a budapesti Fidelitas alelnöke lett, 2010-ben pedig, mindössze 27 évesen Navracsics Tibor közigazgatási minisztériumába ülhetett be főosztályvezetőnek; akkoriban határozottan úgy tűnt, hogy a Narvracsics körül csoportosuló, magukat egy időben „polgári underground”-ként tételező fiatal figuráké lesz a jövő a pártban. Az Utolsó Figyelmeztetés – ismertebb nevén Ufi – című kiadványuk még az ellenzéki időkben született meg, de az ebből is kinőtt közeg stabil része maradt a 2010 utáni világnak is. Jobbklikk néven saját blogjuk volt, az Ufi pedig amolyan mozgalmi folyóiratként működött. Lánczi Tamás, Megadja Gábor, Békés Márton is oda írta dörgedelmes véleménycikkeit, ahogyan Böszörményi-Nagy is ott szerzett először ismertséget. A köznyelvben csak Navracsics-fiókákként emlegették őket: „Tibor szerepe az volt, hogy időt és figyelmet szánt erre a generációra. Odafigyelt az írásainkra, megkérdezte a véleményünket, és ha nekünk volt kérdésünk, útba igazított” – jellemezte Böszörményi-Nagy Gergely lapunknak az azóta már távolabbivá vált kapcsolatát a jelenlegi területfejlesztési miniszterrel. Szerinte azonban e közeget nem Navracsics hozta létre, hanem a 2002-es fideszes választási vereség, amely után szerettek volna közös­séget építeni a fiatal jobboldaliak számára. „A magyarországi jobboldal tartósan ellenzékben volt, mi viszont a korunknak megfelelően derűsek és életigenlők voltunk. Az ideológiai kérdések mellett mindenféle kulturális és gazdasági témát feldolgoztunk. Szellemileg nagyon inspiráló időszak volt.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.