Az egyik legjobb példa a természetfotózás. Persze az erre alkalmas apparátok ma sem olcsók, de már bárhol beszerezhetők, így kellő elszántsággal, kreativitással és kitartással a tehetséges amatőr a National Geographic sztárja lehet, sőt, a webkameráknak, a drónoknak és az egyéb „hangszereknek” köszönhetően olyan látványosságokat is produkálhat, amilyenekről nemhogy dr. Homoki Nagy István, de Cousteau kapitány vagy Sir David Attenborough sem álmodhatott.
Olma Frigyes könyvvizsgáló a Gemencről álmodott, mert aki egy kicsit is jobban bevette magát a Duna-ártér sűrűjébe, az biztosan álmodik róla. A párját ritkító ártéri erdő semmihez sem mérhető, nem vitás, hogy a Hortobágy és a Balaton mellett a legfantasztikusabb nagy kiterjedésű természeti csoda Magyarországon, ráadásul oly mértékben nem is tudott rátelepedni az idegenforgalom, hogy ellenszenvessé tegye.
Olma Frigyes filmje még tíz évvel ezelőtt is csak a fejében foroghatott volna, ma viszont már az említett elszántsággal, kitartással és kreativitással megvalósíthatta álmát. Öt évet szánt rá a szabadidejéből, meg minden bizonnyal jelentős tételt a megtakarított pénzéből, hogy megpróbálja rögzíteni, amit Gemenc mutatni képes. A legnagyobb felfedezése egy feketególya-fészek megtalálása és bekamerázása volt, ami már csak azért is nagy dolog, mert ez a faj a fehér rokonnal ellentétben kimondottan bizalmatlan, rejtőzködő életet él. Állítólag 35 pár fészkel a Gemenci-erdőben, de nehéz lenne kiállítani harmincöt embert, aki valóban látott már ilyet. Nos, Olma Frigyes webkamerája egészen közel hozza a fészekben történteket, ez pedig szenzáció a javából. Még akkor is, ha ezek a felvételek feltűnően rosszabb minőségűek a többinél.
De a mindössze egyórás film java „a többiből” tevődik össze, erre szokás azt mondani, hogy lélegzetelállító felvételek. Szarvasok, vaddisznók, mindenféle madarak és virágok, lassított és gyorsított felvételek; külön-külön mindegyik bravúros, profi munka, minden tiszteletünk az alkotóé.
Csakhogy – kell is ezt magyarázni? – egy film nemcsak képek sorozata, legalább ennyire fontos a dramaturgia, a zene, a vágás. Nos, a Gemenc e tekintetben fájóan amatőr. A fekete gólya megérkezése és költözése közötti időszak (márciustól szeptemberig) adja a keretét, de a gólyakukkolás mellett a rendező mindent megpróbál bemutatni és elmagyarázni, és ez lehetetlen ennyi idő alatt. Ráadásul sokszor elvész a szépségben, egy-egy mókás jelenetben, a narrátor pedig a legtöbbször erőltetetten próbálja elmesélni azt, amit egyébként is látunk. A szöveg, az elbeszélés módja, a zenei motívumok (főcím: Este a székelyeknél) leginkább dr. Homoki Nagy (50–60 éves) műveinek hangvételét idézik, ám míg azok – a profi forgatókönyvnek hála – izgalmas filmként is működtek, a Gemenc csak pazar képek sorozata. Gyönyörködünk, gyönyörködünk, de a csodás vidék ettől még idegen marad.
Forgalmazza a Pannonia Entertainment Ltd.
