Animációs film

WireLess

  • - legát -
  • 2017. július 8.

Film

A drót sokféle dolgot szimbolizálhat, nemcsak a kötöttségeket. Jelképezhet jó vezetőt, szoros barátságot, vagy éppen hierarchikus viszonyt. Pataki Szandra filmje sokkal földhözragadtabb problémával indul, a csomósodással, az összegubancolódással. Elsőre bagatell ügynek tűnik, pedig egyáltalán nem az. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e kivédhetetlen folyamat ma a civilizáció egyik legnagyobb problémája, és ugyan az elmúlt pár évtizedben igen komoly előrelépések történtek a teljes drótnélküliség (wireless) megteremtése érdekében – gondoljunk csak a telefonzsinórok minimalizálására –, e végső cél még mindig beláthatatlan távolságban van.

A WireLess első pillanatai Jankovics Marcell Sisyphusát (1974) idézik, pontosabban annak továbbgondolását, kiterjesztését: az összegubancolódott drót emberalakot ölt, ami vállára kapva önnön alkotórészét, a lehetetlennel veszi fel a harcot; kódolva van tehát a küzdelem. De Pataki nemcsak más eszközökkel (fájdalmas, rideg bábanimációval) ábrázolja a reménytelen harcot, mondandója is sokkal pesszimistább. Míg a nagy előd a hiábavalóságban is az emberi nagyságot és a hit erejét igyekezett pár percbe összesűríteni, itt épp az ellenkezőjét láthatjuk: az önzés, a másik eltaposása válik teremtő erővé, ami a látszólagos ellentmondás ellenére is teljesen magától értetődő.

A WireLess szó szerint húsba vágó, ám roppant látványos öt perce elsősorban kellemetlen szembesítés, ritka és bátor alkotói megnyilvánulás a hasonló terjedelmű (és általában poénra kihegyezett) animációs filmek világában.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.