Dokumentumfilm

A retusált Lóri

Kopaszkutya Kettő

Film

A Kopaszkutyát előszeretettel nevezik kultfilmnek, vélhetően nem azért, amitől hiteles: a hazai rockzene pitiánerségének ábrázolása miatt. Idézhetnénk Szomjas György 1981-es filmjének emlékezetes jeleneteit, a közismert dalokat, a lényeg mégis a sztori.

Van egy lelkes faszi, kitalál zenészhaverjainak egy hatásos imázst ("le kell menni kutyába"), amire tinédzserek ezrei pörögnek rá. Csakhogy a "nagy álmot", a tévészereplést nem tudja elintézni, társai pedig úgy berágnak ezen, hogy mielőtt kirúgják, még jól meg is verik. A film úgy ér véget, hogy hősünk nem lankad, sintér haverjával új zenekart alapít.

Kopaszkutya Kettő ennek a bandának a története lehetett volna egy-két évvel a premier után, de Szomjas - nagyon helyesen - hagyta a fenébe az egészet. Későbbi filmjeiben (Könnyű testi sértésRoncsfilm stb.) a rock and roll romantika helyett a valódi Kőbánya bluest próbálta bemutatni, kezdetben sikerült, később egyre modorosabbá vált, végül teljesen hiteltelenné. Amikor hírét vettük, hogy harminc év múltán a Kopaszkutya folytatását forgatja, azt hittük, blöff. Vagy az ellenségei terjesztik. A film azonban elkészült, s a forgalmazó így ajánlja: "Ez a 30 év egy nagy történet is egyben - a blues, a kutyaság, a proletrock története. A Kopaszkutya Kettő a három főszereplőt (Deák Bill Gyula, Földes László, Póka Egon) követi, magánéletükbe is bepillantva, időnként fikciós elemeket is felhasználva."

Egy filmajánlót soha nem szabad komolyan venni, de olyat eddig még nem láttunk, amiből egy szó sem igaz.

Kopaszkutyának nem három, csak két főszereplője volt: Schuster Lóránt (P. Mobil, később MIÉP) és a Hobo Blues Band összes tagja. Szomjas Schustert - álszent politikai finnyáskodásból - egyszerűen kiretusálta, az akkori banda másik három tagját pedig egyszerűen elfelejtette. (Tényleg, hova tűnt a két gitáros, Szénich János és Körös József, mi lehet Pálmai "Palmer" Zoltán dobossal?) Mindez persze akkor lenne érdekes, ha a három új főszereplő valóban elmesélné a "blues, a kutyaság, a proletrock történetét", de itt nemhogy "nagy", semmiféle történet nem játszik. Helyette a Hobo Blues Band tavalyi búcsúkoncertjéből (amit nem is Szomjas stábja rögzített) tekinthetünk meg sok-sok zenés epizódot, miközben a három veterán elsősorban a 70-80-as évekről anekdotázik a szokásos Kőbánya-klisék felhasználásával. De van ennél is roszszabb: amikor Földes komolyra fordul, és saját magát próbálja megmagyarázni. Ez ugyanis annyira zavaros, hogy néha olyan érzésünk támad - például amikor József Attila nevét mantrázza -, hogy ennek az embernek lövése sincs, miről beszél, mit akar mondani, egyáltalán: gondol-e bármit is - önnön emlékműve farigcsálásán kívül.

Kopaszkutya Kettőben a beszélő fejek, a felhasznált koncert és persze az eredeti film részletei mellett megtekinthetjük az ünnepi pillanatot, amikor Földes László Schmitt Páltól és Orbán Viktortól átvette a Kossuth-díjat, láthatunk egy afféle "álomjelenetet", amikor a Billék szovjet katonáknak adnak autogramot. A legviccesebb mégis az, amikor váratlanul felbukkan Babos Gyula, Freinreisz Károly, sőt a miniszterelnök is, hogy semmitmondások közepette "méltasson".

Ne várjunk konfliktust, feszültséget vagy bármit, ami elgondolkodtatna. Itt csak önfényezés van, az is csak úgy öregurasan. Vajon Szomjas György mit akart ezzel?

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.