Dokumentumfilm

A retusált Lóri

Kopaszkutya Kettő

Film

A Kopaszkutyát előszeretettel nevezik kultfilmnek, vélhetően nem azért, amitől hiteles: a hazai rockzene pitiánerségének ábrázolása miatt. Idézhetnénk Szomjas György 1981-es filmjének emlékezetes jeleneteit, a közismert dalokat, a lényeg mégis a sztori.

Van egy lelkes faszi, kitalál zenészhaverjainak egy hatásos imázst ("le kell menni kutyába"), amire tinédzserek ezrei pörögnek rá. Csakhogy a "nagy álmot", a tévészereplést nem tudja elintézni, társai pedig úgy berágnak ezen, hogy mielőtt kirúgják, még jól meg is verik. A film úgy ér véget, hogy hősünk nem lankad, sintér haverjával új zenekart alapít.

Kopaszkutya Kettő ennek a bandának a története lehetett volna egy-két évvel a premier után, de Szomjas - nagyon helyesen - hagyta a fenébe az egészet. Későbbi filmjeiben (Könnyű testi sértésRoncsfilm stb.) a rock and roll romantika helyett a valódi Kőbánya bluest próbálta bemutatni, kezdetben sikerült, később egyre modorosabbá vált, végül teljesen hiteltelenné. Amikor hírét vettük, hogy harminc év múltán a Kopaszkutya folytatását forgatja, azt hittük, blöff. Vagy az ellenségei terjesztik. A film azonban elkészült, s a forgalmazó így ajánlja: "Ez a 30 év egy nagy történet is egyben - a blues, a kutyaság, a proletrock története. A Kopaszkutya Kettő a három főszereplőt (Deák Bill Gyula, Földes László, Póka Egon) követi, magánéletükbe is bepillantva, időnként fikciós elemeket is felhasználva."

Egy filmajánlót soha nem szabad komolyan venni, de olyat eddig még nem láttunk, amiből egy szó sem igaz.

Kopaszkutyának nem három, csak két főszereplője volt: Schuster Lóránt (P. Mobil, később MIÉP) és a Hobo Blues Band összes tagja. Szomjas Schustert - álszent politikai finnyáskodásból - egyszerűen kiretusálta, az akkori banda másik három tagját pedig egyszerűen elfelejtette. (Tényleg, hova tűnt a két gitáros, Szénich János és Körös József, mi lehet Pálmai "Palmer" Zoltán dobossal?) Mindez persze akkor lenne érdekes, ha a három új főszereplő valóban elmesélné a "blues, a kutyaság, a proletrock történetét", de itt nemhogy "nagy", semmiféle történet nem játszik. Helyette a Hobo Blues Band tavalyi búcsúkoncertjéből (amit nem is Szomjas stábja rögzített) tekinthetünk meg sok-sok zenés epizódot, miközben a három veterán elsősorban a 70-80-as évekről anekdotázik a szokásos Kőbánya-klisék felhasználásával. De van ennél is roszszabb: amikor Földes komolyra fordul, és saját magát próbálja megmagyarázni. Ez ugyanis annyira zavaros, hogy néha olyan érzésünk támad - például amikor József Attila nevét mantrázza -, hogy ennek az embernek lövése sincs, miről beszél, mit akar mondani, egyáltalán: gondol-e bármit is - önnön emlékműve farigcsálásán kívül.

Kopaszkutya Kettőben a beszélő fejek, a felhasznált koncert és persze az eredeti film részletei mellett megtekinthetjük az ünnepi pillanatot, amikor Földes László Schmitt Páltól és Orbán Viktortól átvette a Kossuth-díjat, láthatunk egy afféle "álomjelenetet", amikor a Billék szovjet katonáknak adnak autogramot. A legviccesebb mégis az, amikor váratlanul felbukkan Babos Gyula, Freinreisz Károly, sőt a miniszterelnök is, hogy semmitmondások közepette "méltasson".

Ne várjunk konfliktust, feszültséget vagy bármit, ami elgondolkodtatna. Itt csak önfényezés van, az is csak úgy öregurasan. Vajon Szomjas György mit akart ezzel?

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.