Tévésorozat

Farkasok közt

Grimm

  • - ts -
  • 2012. február 18.

Film

Megvan önöknek Silas Weir Mitchell? Dehogy nincs, benne van minden filmben és minden sorozatban, ahol feltűnik legalább egy árva retardált gyerekgyilkos. Ha megcsinálná valaki az M-et, őt kergetné az egész város, ha egy fiatal magyar rendező sok pénzt kapna az 1969. március 4-én kivégzett Bodgál Zoltán igaz történetére, menten őérte szalajtana. Amikor e sorozat első részében a piros ruhás gyereklányok gyilkosa után nyomoznak, s megjelenik, az eleve felér egy alapos gyanúval, s azután, hogy a szemünk (és a főszereplő szeme) előtt átalakul a fertelmes pofázmánya farkassá (pont a Hollywoodban bevett módi szerint, mint anno a nagy Jack), már a kötelet is kiosztanánk neki. De ki lenne oly idióta, hogy már az első részben megszabadul egy ilyen remek figurától?


 

Az van egyébként, hogy mindenféle széllelbélelt mesealak kószál köztünk rangrejtve, és gyilkolásznak lefele bennünket, még jó, ha csak azért, mert nem tudnak kibújni a bőrükből, de van, amelyiknek még tetszik is. Szerencsére olyan farkasember is akad, aki nagy önfegyelemmel leküzdi vágyait. Még nagyobb szerencsére vannak olyan csákeszek is, akik rögtön meglátják bennük a vérnősző barmot, s vadásznak rájuk - ilyen nyomozós sorozatunk főszereplője is. Őket grimmeknek hívják, a vadászokat. Mesterségük apáról fiúra száll, vagyis itt éppen nénikéről unokaöcsire.

Az persze már nem olyan nagy szerencsénk, hogy a tv2 megint mellényúlt. Mainapság ugyanis két olyan friss amerikai tévészéria fut, amit arra húztak fel, hogy a klasszikus mesék máig hatnak. A kettő közül pedig az Once upon a time a jó.

tv2, február 10-től

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.