Film

Harag

  • - kg -
  • 2014. december 6.

Film

Legjobb tankos-másodvilágháborús? Olyan kategória ez kábé, mint a tengeralattjárós-árulós, a kísértetházas-pókhálós, a halottkémes-nyomozós vagy az őrült tudósos filmek – olyanok ne is próbálkozzanak, akiknek nem szívügyük valamilyen gyermekkori becsípődés folytán a műfaj. Tehát még egyszer: legjobb tankos-háborús? Akik maradtak, nyilván vágják, hogy a Szahara Humphrey Bogarttal (+Korda Zoltán), Öt lépés Kairó felé Billy Wildertől, A négy páncélos és a kutya Gömböccel, a német juhásszal, a Kelly hősei mindenkivel, és idevehetjük az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag lovas kontra tank jelenetét, a társművészetek közül pedig Rejtő Jenő tankolós poénját. A Harag című film két eddig távol eső célcsoportot, a Brad Pitt-rajongókat és a tankos-világháborús fanokat kívánja egyesíteni – kiváló eredménnyel. De idevehetjük a kutyás filmeket is, mert a cím­adó tank, melynek becses neve Fury, Brad Pitt legjobb barátja, s csak utána következik a legénység: az izmos proli, a szemüveges hívő és a kisebbségben lévő spanyol ajkú. Tényleg már csak az orosz hússaláta hiányzik, helyette egy gyerekképű újonc kerül a piszkos négyes mellé – vajh’ ki éri meg a filmvégi stáblistát? A tankos-háborús filmek rajongói örömmel nyugtázhatják, hogy Pitt példásan aprítja a nácit, van tank-tank elleni menet, és van 4 amerikai vs. rengeteg SS kör is, egy pillanatra pedig nők is feltűnnek a filmben Brad Pitt felsőteste közelében. David Ayer filmje szépen illeszkedik a régi idők tankos mozijainak sorába – igazi férfimunka, nagyapáink is így tankoltak a moziban.

Forgalmazza a Freeman Film

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.