Film

Haza? Futás!

Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Film

Légy őszinte/felelős/boldog/bátor és szabad! – erre buzdítanak a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) szekciói, amelyek az idén több mint 60 filmmel igyekeznek – hol gyengédebben, hol a szemünket kíméletlenül felfeszítve – tágítani a látókörünket a minket körülvevő társadalmi vagy akként kezelendő problémák irányába. Négyet meg is néztünk közülük.

A betartatlan ígéretek földje a miénk, ahol a keserű sorsok, mint a berohadt manna hevernek a földön szerteszét. Az erre kicsit is éhes (vagy akár csak nem túlságosan bekötözött) alkotói szem bárhol megtalálhatja, leginkább pedig ott érdemes keresni a problémát, ahol elsőre nem mutat tünetet a környezet. Ilyen lehet például az otthon.

Az otthon szó hallatán mindenkinek megjelenik egy érzelmekkel színezett kép a fejében, mely olyan eredendő, hogy szinte sosem gondolunk bele, másoknak milyen más lehet ez a felugró kép. Pedig ezzel a címmel ugyanolyan hitelességgel adható el egy családi vígjáték, mint egy kamaradráma, egy fantasy vagy akár pszichológiai horror is. S hogy ez az állítás mennyire igaz, azt épp egy dokumentumfilm-fesztivál tudja a legszemléletesebben bemutatni, amely sok más téma mellett a hazatérés ambivalenciáját is boncolgatja. Történetet, helyszínt és motivációt illetően nagyban eltérnek az erről szóló alkotások, mégis mind arról beszél, hogy ahonnan jöttünk, végig elkísér, legyen ez akár ígéret, akár fenyegetés.

Mr. Graversen

Michael, a középkorú dán rendező úgy dönt, arról csinál filmet, amit a legjobban ismer: önmagáról és a szüleiről, illetve arról, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. A végletekbe menőkig konszolidált családot ugyanis szörnyű trauma köti össze: Michaelt kiskorában éveken át rákos megbetegedéssel kezelték, amelynek leküzdése felemésztette apja vállalkozását, anyja teljes életét, és kettejük házasságát is. Noha a történet nyilvánvalóan sikersztori, hiszen a rendező már maga is apa, kamerájával átvilágítja a családtestet, a képen pedig olyan fájdalmas, a betegség óta kezeletlen sebek tűnnek fel, amelyek ugyan nem halálosak, de a maguk nemében pusztítók. Ilyen az apja alkoholizmusa, édesanyja kutyamániája, és a kettejük közé éket verő csalódások. Ahogy Michael finoman a problémára irányítja szülei figyelmét, úgy kezdenek megnyílni mind a gyerekük, mind egymás felé, jóllehet a külső szemlélőnek szinte észrevehetetlen léptékben. Egy közös séta vagy egy bocsánatkérés azonban olyan lehet egy évtizedek óta sorvadó kapcsolatnak, ami megmentheti a teljes elhalástól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.