Film

Haza? Futás!

Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Film

Légy őszinte/felelős/boldog/bátor és szabad! – erre buzdítanak a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) szekciói, amelyek az idén több mint 60 filmmel igyekeznek – hol gyengédebben, hol a szemünket kíméletlenül felfeszítve – tágítani a látókörünket a minket körülvevő társadalmi vagy akként kezelendő problémák irányába. Négyet meg is néztünk közülük.

A betartatlan ígéretek földje a miénk, ahol a keserű sorsok, mint a berohadt manna hevernek a földön szerteszét. Az erre kicsit is éhes (vagy akár csak nem túlságosan bekötözött) alkotói szem bárhol megtalálhatja, leginkább pedig ott érdemes keresni a problémát, ahol elsőre nem mutat tünetet a környezet. Ilyen lehet például az otthon.

Az otthon szó hallatán mindenkinek megjelenik egy érzelmekkel színezett kép a fejében, mely olyan eredendő, hogy szinte sosem gondolunk bele, másoknak milyen más lehet ez a felugró kép. Pedig ezzel a címmel ugyanolyan hitelességgel adható el egy családi vígjáték, mint egy kamaradráma, egy fantasy vagy akár pszichológiai horror is. S hogy ez az állítás mennyire igaz, azt épp egy dokumentumfilm-fesztivál tudja a legszemléletesebben bemutatni, amely sok más téma mellett a hazatérés ambivalenciáját is boncolgatja. Történetet, helyszínt és motivációt illetően nagyban eltérnek az erről szóló alkotások, mégis mind arról beszél, hogy ahonnan jöttünk, végig elkísér, legyen ez akár ígéret, akár fenyegetés.

Mr. Graversen

Michael, a középkorú dán rendező úgy dönt, arról csinál filmet, amit a legjobban ismer: önmagáról és a szüleiről, illetve arról, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. A végletekbe menőkig konszolidált családot ugyanis szörnyű trauma köti össze: Michaelt kiskorában éveken át rákos megbetegedéssel kezelték, amelynek leküzdése felemésztette apja vállalkozását, anyja teljes életét, és kettejük házasságát is. Noha a történet nyilvánvalóan sikersztori, hiszen a rendező már maga is apa, kamerájával átvilágítja a családtestet, a képen pedig olyan fájdalmas, a betegség óta kezeletlen sebek tűnnek fel, amelyek ugyan nem halálosak, de a maguk nemében pusztítók. Ilyen az apja alkoholizmusa, édesanyja kutyamániája, és a kettejük közé éket verő csalódások. Ahogy Michael finoman a problémára irányítja szülei figyelmét, úgy kezdenek megnyílni mind a gyerekük, mind egymás felé, jóllehet a külső szemlélőnek szinte észrevehetetlen léptékben. Egy közös séta vagy egy bocsánatkérés azonban olyan lehet egy évtizedek óta sorvadó kapcsolatnak, ami megmentheti a teljes elhalástól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Megvenné Grönlandot Donald Trump

  • narancs.hu
Még hivatalba sem lépett a megválaszott elnök, de máris megfogalmazta, milyen fontos lenne az Egyesült Államok számára megszerezni a Dániához tartozó szigetet.