Film

Heli

  • 2014. október 5.

Film

Mexikóban pénzes turistának jó lenni. Bámulni piramisokat, elmerülni a konyha és a tequila élvezetében. Bódélakó prolinak lenni már nem olyan jó. E meglepő felfedezéssel szembesít bennünket ez a Cannes-ban rendezői díjra érdemesített, valóban erős atmoszférájú, figuráit, történéseit az ország agresszióval átitatott mindennapjaiból vevő, ám durván erőszakos, az öncélú hatásvadászatot mellőzni képtelen film.

Amelynek címszereplőjét kábítószerügybe keveri naiv kiskamasz húgocskája, s annak még naivabb, még éppen csak nagykamasz, de már deszantoskiképzésben részesülő udvarlója. A tévékamerák előtt katonák által nyilvánosan elégetett kokainból elcsórt csomagokból kezdene új életet a két szerencsétlen fiatal: egyikük a felüljáró korlátjára akasztva végzi, a másikat megerőszakolva, teherbe ejtve engedik haza, hónapok múltán. Helinek is jut a verésből, apját megölik, ő maga szenved. Ez rettenetes, szörnyű, felháborító – ám szerencsés, ha egy játékfilm egyebet is akar, mint tételesen elősorolni és hosszú, naturalista képsorokban rögzíteni a szörnyűségeket. Itt még egy autóút, egy ­tévénézés is percekig tart, a kínzásnak pedig minden egyes részlete perverz aprólékossággal be van mutatva. A csapások halmozódása – a felsoroltakon felül a főhős még a munkahelyét, továbbá a potenciáját is elveszti, a rendőrfelügyelő-nő meg ahelyett, hogy legalább ígérne valami nyomozói hatékonyságot, inkább elcsábítaná a jóképű fiút – egy idő után ellentétes hatást kelt. A néző szinte már várja, hogy nem csap-e le még egy villám is. Egy mértéktartó film akár remekmű is lehetett volna.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.