Film

Hétköznapi vámpírok

Film

Úgy tűnik, Új-Zélandon a horror-vígjáték nehéz műfaját nagy kedvvel és sikeresen művelik (lásd: Peter Jackson korai művei, a Hullajó és a Törjön ki a frász! vagy Jonathan King filmje, A bárányok harapnak). A mostani gyöngyszemet az új-zélandi filmművészet és humor két prominense, Taika Waititi (többek közt a Boy c. film rendezője, mely az utóbbi idők legsikeresebb új-zélandi filmje) és Jemaine Clement (Flight of the Conchords) készítette.

Waititi és Clement minden görcsölés nélkül parodizálja a vámpírfilm műfaját, miközben süt filmjükből a vámpírmitológia alapos is­merete. Egy forgatócsoport érkezik a közös albérletben élő négy vámpírhoz, a menő Deaconhoz, a nőcsábász Vladislavhoz (Clement), a széplelkű Viagóhoz (Waititi) és a szótlan Orlok-hasonmás Petyrhez. Mind a négyen szögesen eltérő karakterek, más-más kort testesítenek meg, emiatt különféle stílusú humort képviselnek. A filmnek nincs szigorú értelemben vett cselekménye, inkább csak fergeteges jelenetek füzére, melyek mind a vámpírlétből adódó problémákkal ismer­tetik meg a nézőt (sokszor valóban ismeretterjesztő hangnemet megütve, beszélő fejes interjúkkal). Némi folytonosságot visz a széttartó cselekménybe a készülődés az ún. Szentségtelenek báljára, Nick, az újdonsült vámpír felelőtlen viselke­dése és a visszatérő vérfarkaskonfliktusok. Külön telitalálat Wellington mint egyszerre köznapi és fe­nye­­gető helyszín, és a különleges atmoszférájú, sokszor önreflexíven használt zene. Köszönjük meg az Alkonyatnak, hogy a vámpírreneszánszból ilyen filmek is születhetnek.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.