"Erőszakosabb vagyok, mint valaha" - Marie Robertson színésznő

Film

Gyilkos robotot játszik az €Akta Människor - Az első generáció című kitűnő svéd tévésorozat első évadában. Az AXN Blacken épp most futó második szezonban még a korábbiaknál is elvetemültebb. Telefonon viszont nincs is elragadóbb interjúalany a svéd színésznőnél.

Magyar Narancs: Kényelmetlen dolog robotnak lenni?

Marie Robertson: Vannak kényelmesebb szerepek is a világon. A hideg például nem embernek való. Robotot játszó embernek sem. De nemcsak hidegben kellett helytállni, hanem orrfacsaró bűzben is. A második évadbeli pályafutásomat egy metróalagút szemétdombján kezdem. Képzelheti, miket kellett nazálisan kiállnom. A partneremről is megvan a véleményem; rajtam kívül egyetlen élő szereplő van ebben a jelenetben - egy patkány. Szerepe szerint rajtam kellett futkosnia, amit meg is tett, de az nem volt beleírva a forgatókönyvbe, hogy megkarmoljon, felsértse az arcbőröm. Tudja, ilyenek ezek a mai patkányok!

Először lő, aztán kérdez - Marie Robertson

Először lő, aztán kérdez - Marie Robertson

 

MN: Paktánykarmolásért jár valami kompenzáció?

MR: Orvosi ellátás jár csak. Elláttak. Ennyi.

MN: Talán perelnie kéne...

MR: Tudom, tudom, de mi ilyet nem csinálunk Svédországban.

MN: Fizetésemelés? A sikeres első évad után csak feljebb tudta srófolni a gázsiját?

MR: A svéd tévé nem egy aranybánya. A mi csatornánk meg különösen nem az; ez egy reklámmentes adó.

MN: A robotmozgás könnyen ment?

MR: Megboldogult ifjúkoromban volt némi közöm a tánchoz, de nem csak nekem, Lisette-nek is, aki Mimit alakítja. Ez segített. De így sem úszhattuk meg a robotgimnasztika-órákat. A helyes kifejezés persze a hubot, nem a robot. Hubotként vigyázni kell, hogy egyszerre csak egyetlen mozgást végezzen az ember, úgy lesz csak igazán gépies. Kacsint, bólint, kart emel, beszél, megint kacsint - mindent szépen egymás után, kimérten. Csak semmi hebrencskedés. Nem szabad elemberesedni. Ez épp a fordítottja annak, amit egy normális színész csinál.

Mimi bajban

Mimi bajban

 

MN: A filmtörténet híres robotalakításai segítettek?

MR: Megnéztük testületileg Spielberg robotos filmjét, az A. I.-t, de nem kopíroztunk senkit és semmit, mentünk a saját robotfejünk után. Ügyeltünk rá, hogy kifejlesszük a magunk mozgáskultúráját felkeléstől lefekvésig. Minél exkluzívabb egy gép, annál kifinomultabb a mozgása.

MN: Maga egy elég exkluzív gépet játszik...

MR: Fejlett vagyok, nem tagadom: egy csúcsmodell. Át is vertem mindenkit. A második évadban is őrzöm a technikai fölényemet, bár az első néhány epizódban elég sok sebből folynak a belső tartalmaim. Hat hónappal járunk az első évad végkifejlete után, és erőszakosabb vagyok, mint valaha.

A második évad szereplői

A második évad szereplői

 

MN: Bizonyára emlékszik a Sztárom a párom legviccesebb jelenetére. Hugh Grant egy mozifilm sajtónapjára téved, s magát a Kutyák és Lovak c. periodika riporterének kiadva rettentő zavarában irdatlan butaságokat kérdez a sztároktól. Az egyiktől például azt, hogy tudott-e azonosulni a szerepével. Nem. De miért nem? Mire a színész: mert egy pszichopata emberevő robotot játszom... Sejti, ugye, mi a kérdés?

MR: Ha az a kérdés, hogy én tudtam-e azonosulni az általam játszott pszichopata robottal, nos, a válaszom nagyjából fedi, ami a Notting Hillben elhangzott. Én tényleg egy egyszemélyes erőszakszervezetet játszom, aki kénye-kedve szerint gyilkol, nem ismer se istent, se embert. Szörnyetegnek kéne lennem ahhoz, hogy egy ilyen figurával azonosulni tudjak.

MN: A hubotokba sok mindent bele lehet látni; ők az örök kívülállók, a társadalom kirekesztettjei...

MR: A sorozat kapcsán elég sok szó esett nálunk a rasszizmusról. Tudok gimnáziumokról, ahol vitaindítóként vetítették a sorozatot. A második évadban ráadásul egy vírus támadja meg a hubotokat - nem kell nagy fantázia hozzá, hogy rögtön az AIDS-re gondoljon az ember. Nálunk ismét napirenden van a téma, az egyik leghíresebb írónk (Jonas Gardell - a szerk.) egy egész tévésorozatot szentelt az AIDS svédországi elterjedésének. Megvallotta, hogy amikor a barátja meghalt AIDS-ben, sokáig nem mert róla nyíltan beszélni.

MN: A svéd rasszista kit utál a legjobban?

MR: A muszlimokat. Van nekünk egy szélsőjobbos pártunk, a Svéd Demokraták; mást se tesznek, mint a muszlimokat okolják mindenért.

MN: A sorozatban a hubotok minden igényt - legyen az konyhai munka vagy szex - kielégítenek. Ha valóban kaphatók lennének, milyen fajtát vásárolna?

MR: Azt hiszem, félnék a hubotoktól. Nem szeretnék az otthonomba egyet sem.

false

MN: Tehát egy bigott hubotellenes lakozik magában?

MR: Nem, dehogy is! Általánosságban nem ellenezném a dolgot, de haza nem vinnék egyet sem. Miért, ön talán szeretne egyet?

MN: Inkább nem nyilatkozom.

MR: Ne kéresse magát! A mosogatáshoz csak jó lenne egy, nem?

MN: Van olyan elektromos kütyü, ami nélkül elképzelhetetlennek tartaná az életet?

MR: A telefonom és én elválaszthatatlanok vagyunk. Az én kis iPhone-om! Ha nincs velem, meztelennek érzem magam. Jó, nevet azért nem adtam neki. Elég hülyén venné ki magát, ha azt kéne ordítanom, hogy "hol vagy, Sophie?", miközben a telefonomat keresem.

MN: Lesz harmadik évad?

MR: Nem tudom, mennyit szabad kikotyognom. Lesz, azt hiszem.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.