"Erőszakosabb vagyok, mint valaha" - Marie Robertson színésznő

Film

Gyilkos robotot játszik az €Akta Människor - Az első generáció című kitűnő svéd tévésorozat első évadában. Az AXN Blacken épp most futó második szezonban még a korábbiaknál is elvetemültebb. Telefonon viszont nincs is elragadóbb interjúalany a svéd színésznőnél.

Magyar Narancs: Kényelmetlen dolog robotnak lenni?

Marie Robertson: Vannak kényelmesebb szerepek is a világon. A hideg például nem embernek való. Robotot játszó embernek sem. De nemcsak hidegben kellett helytállni, hanem orrfacsaró bűzben is. A második évadbeli pályafutásomat egy metróalagút szemétdombján kezdem. Képzelheti, miket kellett nazálisan kiállnom. A partneremről is megvan a véleményem; rajtam kívül egyetlen élő szereplő van ebben a jelenetben - egy patkány. Szerepe szerint rajtam kellett futkosnia, amit meg is tett, de az nem volt beleírva a forgatókönyvbe, hogy megkarmoljon, felsértse az arcbőröm. Tudja, ilyenek ezek a mai patkányok!

Először lő, aztán kérdez - Marie Robertson

Először lő, aztán kérdez - Marie Robertson

 

MN: Paktánykarmolásért jár valami kompenzáció?

MR: Orvosi ellátás jár csak. Elláttak. Ennyi.

MN: Talán perelnie kéne...

MR: Tudom, tudom, de mi ilyet nem csinálunk Svédországban.

MN: Fizetésemelés? A sikeres első évad után csak feljebb tudta srófolni a gázsiját?

MR: A svéd tévé nem egy aranybánya. A mi csatornánk meg különösen nem az; ez egy reklámmentes adó.

MN: A robotmozgás könnyen ment?

MR: Megboldogult ifjúkoromban volt némi közöm a tánchoz, de nem csak nekem, Lisette-nek is, aki Mimit alakítja. Ez segített. De így sem úszhattuk meg a robotgimnasztika-órákat. A helyes kifejezés persze a hubot, nem a robot. Hubotként vigyázni kell, hogy egyszerre csak egyetlen mozgást végezzen az ember, úgy lesz csak igazán gépies. Kacsint, bólint, kart emel, beszél, megint kacsint - mindent szépen egymás után, kimérten. Csak semmi hebrencskedés. Nem szabad elemberesedni. Ez épp a fordítottja annak, amit egy normális színész csinál.

Mimi bajban

Mimi bajban

 

MN: A filmtörténet híres robotalakításai segítettek?

MR: Megnéztük testületileg Spielberg robotos filmjét, az A. I.-t, de nem kopíroztunk senkit és semmit, mentünk a saját robotfejünk után. Ügyeltünk rá, hogy kifejlesszük a magunk mozgáskultúráját felkeléstől lefekvésig. Minél exkluzívabb egy gép, annál kifinomultabb a mozgása.

MN: Maga egy elég exkluzív gépet játszik...

MR: Fejlett vagyok, nem tagadom: egy csúcsmodell. Át is vertem mindenkit. A második évadban is őrzöm a technikai fölényemet, bár az első néhány epizódban elég sok sebből folynak a belső tartalmaim. Hat hónappal járunk az első évad végkifejlete után, és erőszakosabb vagyok, mint valaha.

A második évad szereplői

A második évad szereplői

 

MN: Bizonyára emlékszik a Sztárom a párom legviccesebb jelenetére. Hugh Grant egy mozifilm sajtónapjára téved, s magát a Kutyák és Lovak c. periodika riporterének kiadva rettentő zavarában irdatlan butaságokat kérdez a sztároktól. Az egyiktől például azt, hogy tudott-e azonosulni a szerepével. Nem. De miért nem? Mire a színész: mert egy pszichopata emberevő robotot játszom... Sejti, ugye, mi a kérdés?

MR: Ha az a kérdés, hogy én tudtam-e azonosulni az általam játszott pszichopata robottal, nos, a válaszom nagyjából fedi, ami a Notting Hillben elhangzott. Én tényleg egy egyszemélyes erőszakszervezetet játszom, aki kénye-kedve szerint gyilkol, nem ismer se istent, se embert. Szörnyetegnek kéne lennem ahhoz, hogy egy ilyen figurával azonosulni tudjak.

MN: A hubotokba sok mindent bele lehet látni; ők az örök kívülállók, a társadalom kirekesztettjei...

MR: A sorozat kapcsán elég sok szó esett nálunk a rasszizmusról. Tudok gimnáziumokról, ahol vitaindítóként vetítették a sorozatot. A második évadban ráadásul egy vírus támadja meg a hubotokat - nem kell nagy fantázia hozzá, hogy rögtön az AIDS-re gondoljon az ember. Nálunk ismét napirenden van a téma, az egyik leghíresebb írónk (Jonas Gardell - a szerk.) egy egész tévésorozatot szentelt az AIDS svédországi elterjedésének. Megvallotta, hogy amikor a barátja meghalt AIDS-ben, sokáig nem mert róla nyíltan beszélni.

MN: A svéd rasszista kit utál a legjobban?

MR: A muszlimokat. Van nekünk egy szélsőjobbos pártunk, a Svéd Demokraták; mást se tesznek, mint a muszlimokat okolják mindenért.

MN: A sorozatban a hubotok minden igényt - legyen az konyhai munka vagy szex - kielégítenek. Ha valóban kaphatók lennének, milyen fajtát vásárolna?

MR: Azt hiszem, félnék a hubotoktól. Nem szeretnék az otthonomba egyet sem.

false

MN: Tehát egy bigott hubotellenes lakozik magában?

MR: Nem, dehogy is! Általánosságban nem ellenezném a dolgot, de haza nem vinnék egyet sem. Miért, ön talán szeretne egyet?

MN: Inkább nem nyilatkozom.

MR: Ne kéresse magát! A mosogatáshoz csak jó lenne egy, nem?

MN: Van olyan elektromos kütyü, ami nélkül elképzelhetetlennek tartaná az életet?

MR: A telefonom és én elválaszthatatlanok vagyunk. Az én kis iPhone-om! Ha nincs velem, meztelennek érzem magam. Jó, nevet azért nem adtam neki. Elég hülyén venné ki magát, ha azt kéne ordítanom, hogy "hol vagy, Sophie?", miközben a telefonomat keresem.

MN: Lesz harmadik évad?

MR: Nem tudom, mennyit szabad kikotyognom. Lesz, azt hiszem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.