Interjú

Hős és antihős

Soleen Yusef és Sarah Blaßkiewitz filmrendezők

Film

Született német és egy bevándorló gyermeke, színes bőrű és szász, rendőr és bűnöző: Samuel Meffire ellentmondásokkal teli életét mutatja be a Disney+ új sorozata. A Sam – Egy szász két rendezőjével egy online kerek­asztal keretei közt beszélgettünk a valódi Samről, a német történelemről és arról, hogy a műben ábrázolt rasszizmus mennyire van jelen napjainkban.

Magyar Narancs: Samuel Meffire Kelet-Németország első fekete rendőréből vált a rasszizmus elleni harc poszterarcává, médiasztárrá, majd elítélt bűnözővé. Életének melyik aspektusát tartották a legfontosabbnak?

Soleen Yusef: Az lebegett előttünk, hogy újraírjuk a történelmet. Sam történetével ugyanis egy olyan aspektusból igyekszünk bemutatni az 1989 utáni időszakot, ahonnan még nem láthattuk. Reményeink szerint ez nem csak azt változtathatja meg, ahogy ma tekintünk a múltra, de azt is, holnap milyen szemmel nézünk rá. Fontosnak tartom, hogy a hozzá hasonlók történeteit megismerjük, a történelem ugyanis nagyon mostohán bánt a színes bőrűekkel, főleg Németországban. Beszélnünk és vitáznunk kell a sokszínűségről, az inkluzivitásról, arról, hogy ezek a témák milyen változásokat idéztek elő a közelmúltban.

MN: Sarah 1986-ban született Kelet-Németországban, Soleen pedig 1996-ban költözött Németországba Kurdisztánból – a sorozatban bemutatott szászországi állapotokból tapasztaltak még valamit?

Sarah Blaßkiewitz: A koromból adódóan akár Sam gyereke is lehetnék: három évvel a berlini fal leomlása előtt születtem. Hiába egyesült azonban az NDK és az NSZK, Kelet-Németország még sokáig mintha külön ország maradt volna. Gyerekkori emlékeim vannak arról, amit a sorozatban láthatunk: nácikról és szélsőjobboldali emberekről, bomber­kabátos rasszistákról.

Soleen Yusef: Irakból érkeztem Európába, ez valamelyest összeköt Sammel, tudom, hogy milyen az, amikor idegen környezetben kell új életet kezdeni. Amikor Németországba költöztem, minden újdonságnak számított, bizonyos mértékig még mindig ezt érzem, pedig 27 éve itt élek. Az volt a legérdekesebb, hogy legyen szó Kelet- vagy Nyugat-Németországról, a berlini falról, mindent ugyanabból a nézőpontból tanítottak, szemléletformáló erővel bírt, hogy a sorozat készítése közben Sam szemszögéből is rátekinthettem erre a korszakra. Remélem, másra is ilyen hatással lesz. Semmit nem tudtam például az afrikai bevándorlók helyzetéről, csupán annyit, hogy sokan érkeztek tanulni vagy dolgozni Németországba, és volt, aki végleg itt maradt – ez a mai napig jellemző.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?