Interjú

Hős és antihős

Soleen Yusef és Sarah Blaßkiewitz filmrendezők

Film

Született német és egy bevándorló gyermeke, színes bőrű és szász, rendőr és bűnöző: Samuel Meffire ellentmondásokkal teli életét mutatja be a Disney+ új sorozata. A Sam – Egy szász két rendezőjével egy online kerek­asztal keretei közt beszélgettünk a valódi Samről, a német történelemről és arról, hogy a műben ábrázolt rasszizmus mennyire van jelen napjainkban.

Magyar Narancs: Samuel Meffire Kelet-Németország első fekete rendőréből vált a rasszizmus elleni harc poszterarcává, médiasztárrá, majd elítélt bűnözővé. Életének melyik aspektusát tartották a legfontosabbnak?

Soleen Yusef: Az lebegett előttünk, hogy újraírjuk a történelmet. Sam történetével ugyanis egy olyan aspektusból igyekszünk bemutatni az 1989 utáni időszakot, ahonnan még nem láthattuk. Reményeink szerint ez nem csak azt változtathatja meg, ahogy ma tekintünk a múltra, de azt is, holnap milyen szemmel nézünk rá. Fontosnak tartom, hogy a hozzá hasonlók történeteit megismerjük, a történelem ugyanis nagyon mostohán bánt a színes bőrűekkel, főleg Németországban. Beszélnünk és vitáznunk kell a sokszínűségről, az inkluzivitásról, arról, hogy ezek a témák milyen változásokat idéztek elő a közelmúltban.

MN: Sarah 1986-ban született Kelet-Németországban, Soleen pedig 1996-ban költözött Németországba Kurdisztánból – a sorozatban bemutatott szászországi állapotokból tapasztaltak még valamit?

Sarah Blaßkiewitz: A koromból adódóan akár Sam gyereke is lehetnék: három évvel a berlini fal leomlása előtt születtem. Hiába egyesült azonban az NDK és az NSZK, Kelet-Németország még sokáig mintha külön ország maradt volna. Gyerekkori emlékeim vannak arról, amit a sorozatban láthatunk: nácikról és szélsőjobboldali emberekről, bomber­kabátos rasszistákról.

Soleen Yusef: Irakból érkeztem Európába, ez valamelyest összeköt Sammel, tudom, hogy milyen az, amikor idegen környezetben kell új életet kezdeni. Amikor Németországba költöztem, minden újdonságnak számított, bizonyos mértékig még mindig ezt érzem, pedig 27 éve itt élek. Az volt a legérdekesebb, hogy legyen szó Kelet- vagy Nyugat-Németországról, a berlini falról, mindent ugyanabból a nézőpontból tanítottak, szemléletformáló erővel bírt, hogy a sorozat készítése közben Sam szemszögéből is rátekinthettem erre a korszakra. Remélem, másra is ilyen hatással lesz. Semmit nem tudtam például az afrikai bevándorlók helyzetéről, csupán annyit, hogy sokan érkeztek tanulni vagy dolgozni Németországba, és volt, aki végleg itt maradt – ez a mai napig jellemző.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.