Hős és antihős

Soleen Yusef és Sarah Blaßkiewitz filmrendezők

Született német és egy bevándorló gyermeke, színes bőrű és szász, rendőr és bűnöző: Samuel Meffire ellentmondásokkal teli életét mutatja be a Disney+ új sorozata. A Sam – Egy szász két rendezőjével egy online kerek­asztal keretei közt beszélgettünk a valódi Samről, a német történelemről és arról, hogy a műben ábrázolt rasszizmus mennyire van jelen napjainkban.

Magyar Narancs: Samuel Meffire Kelet-Németország első fekete rendőréből vált a rasszizmus elleni harc poszterarcává, médiasztárrá, majd elítélt bűnözővé. Életének melyik aspektusát tartották a legfontosabbnak?

Soleen Yusef: Az lebegett előttünk, hogy újraírjuk a történelmet. Sam történetével ugyanis egy olyan aspektusból igyekszünk bemutatni az 1989 utáni időszakot, ahonnan még nem láthattuk. Reményeink szerint ez nem csak azt változtathatja meg, ahogy ma tekintünk a múltra, de azt is, holnap milyen szemmel nézünk rá. Fontosnak tartom, hogy a hozzá hasonlók történeteit megismerjük, a történelem ugyanis nagyon mostohán bánt a színes bőrűekkel, főleg Németországban. Beszélnünk és vitáznunk kell a sokszínűségről, az inkluzivitásról, arról, hogy ezek a témák milyen változásokat idéztek elő a közelmúltban.

MN: Sarah 1986-ban született Kelet-Németországban, Soleen pedig 1996-ban költözött Németországba Kurdisztánból – a sorozatban bemutatott szászországi állapotokból tapasztaltak még valamit?

Sarah Blaßkiewitz: A koromból adódóan akár Sam gyereke is lehetnék: három évvel a berlini fal leomlása előtt születtem. Hiába egyesült azonban az NDK és az NSZK, Kelet-Németország még sokáig mintha külön ország maradt volna. Gyerekkori emlékeim vannak arról, amit a sorozatban láthatunk: nácikról és szélsőjobboldali emberekről, bomber­kabátos rasszistákról.

Soleen Yusef: Irakból érkeztem Európába, ez valamelyest összeköt Sammel, tudom, hogy milyen az, amikor idegen környezetben kell új életet kezdeni. Amikor Németországba költöztem, minden újdonságnak számított, bizonyos mértékig még mindig ezt érzem, pedig 27 éve itt élek. Az volt a legérdekesebb, hogy legyen szó Kelet- vagy Nyugat-Németországról, a berlini falról, mindent ugyanabból a nézőpontból tanítottak, szemléletformáló erővel bírt, hogy a sorozat készítése közben Sam szemszögéből is rátekinthettem erre a korszakra. Remélem, másra is ilyen hatással lesz. Semmit nem tudtam például az afrikai bevándorlók helyzetéről, csupán annyit, hogy sokan érkeztek tanulni vagy dolgozni Németországba, és volt, aki végleg itt maradt – ez a mai napig jellemző.