Film

Viszonylag későn lett világhírű. 35 éves volt, amikor a Csillagok háborújában robbantott egy nagyot. A "hollywoodi lidércnyomás"-tól máig berzenkedő sztár két forgatás között feleségével és gyermekeivel ács-épületasztalosként tengeti életét egy wyomingi farmon. Lucas és Spielberg fedezte fel. Természetesen (?) demokrata szavazó, Bill Clintonnal és családjával vacsorál néhanap a Fehér Házban, s ez legújabb filmjénél különösen ildomosnak tetszik. Az elnök különgépe ugyanis nem titkoltan az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnökének, Bill Clintonnak a fejbólintásával jöhetett létre. A beszélgetés az idei Velencei Filmfesztiválon készült álmos, őszi hangulatban.

Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az alábbiakban a Dallas utolsó két részének tartalmát olvashatják. Aki szeretne izgulni a tévé előtt is, ezen az oldalon ne nézzen oda.

A szappanopera angolszász találmány, eredete a rádiós időkben keresendő, amikor a mi Szabó családunkra emlékeztető végtelen sorozatokkal próbáltak formát és értelmet adni a hömpölygő időnek a fogyasztás adta folyamatos jelenben lubickoló háború utáni nemzedékek. (Állítólag innen a szappanopera elnevezés is, az efféle rádióműsorokat megszakító reklámok között nagy súlyt képviseltek a szappanpor-reklámok.) Ez volt a kapitalizmus talán legoptimistább időszaka. A tömegessé váló autóhasználat révén nyílt meg az út az amerikai középosztály előtt, hogy megvalósulhasson a kertvárosi amerikai álom: négyszobás lakás kedvező jelzáloghitelből, a hátsó udvarban kosárpalánk a gyerekeknek, apa dolgozik a gyárban, anya tévézik és gondozza gyűszűgyűjteményét, és csak hétévente van sorozatgyilkosság a megyében. A televízió lett a kertvárosi életforma médiuma, a tévénéző polgár a képernyő előtt ülve került kapcsolatba a többi kertvárosi polgárral (még ha az a szomszédban lakott is). A tömegtársadalom állampolgára fiktív államjogi lényből így vált a televízió zsánerei segítségével a tömegkultúra morális és esztétikai univerzumának lakójává, és így lett a közösségből közönség.

A nagyközönség mint a Peter Greenaway-filmek zeneszerzőjét ismerte meg, ám nemcsak filmzeneszerző, hanem operák, színházi zenék, balettzenék és hangversenydarabok szerzője. 1944-ben született. Az angol zeneakadémián zongorát és zenetörténetet tanult. A Londoni King´s College-ban ismerte meg az angol barokk zenét. Az egyetem után zenekritikusként dolgozott, 1974-ben jelent meg Cage-ről szóló könyve, az Experimental Music - Cage and Beyond. A minimalizmus fogalmát ő használta először a zenében. Egy 1977-es színházi előadás zenekarából alapította a Michael Nyman Bandet. (Nyman akkoriban még nem lett volna elég híres ehhez, de történetesen a zenekar tagjai közül négyet hívtak Michael Nymannek.) A British Council jóvoltából érkeztek az Õszi Fesztiválra.

Lapunk megjelenésének napján mutatja be a Művész mozi Szász János Csáth Géza Anyagyilkosság című novellája alapján készített filmjét, A Witman fiúkat. Az idei filmszemlén díjat nyert alkotás azóta megjárta a világ számos fesztiválját Cannes-tól Torontóig, és a hírek szerint mindenütt kedvező fogadtatásra talált. A sikert tetézi, hogy Magyarország ezt a darabot terjesztette föl Oscar-díjra, az Európai Filmakadémia pedig behívta az Európa Filmdíj (Felix) húsz jelöltje közé.

Bornai Tibor zeneszerző, szövegíró, billentyűs 25 éve zenél. Az idők kezdetén (ahogyan minden rendes tizenéves) helyes félamatőr együttesekben - Bogyó, Küllőrojt -tette, mígnem az 1981-ben megalakult KFT zenekar a Táncdalfesztiválon viharos gyorsaságú és igen látványos sikert aratott (Bábu vagy). Az országos hírnév az illegalitásból s így az arcfestés kényszeréből is kiszabadította őket (Bornai mindig is utált sminkelni). Izgalmas, eseményszámba menő zenekar voltak, zenéjük is, szövegeik is a mai napig messziről felismerhetők. Még tehetségesebb epigonjaiknak is hamar be kellett látniuk, a KFT olyan műfajt teremtett, amely egyedül az övé, utánozhatatlan. Működésük tíz éve alatt hét nagylemezük jelent meg. 1990-ben, amikor a világzene épp csak sejtetni kezdte, hogy a világon van, Bornai már a Baba Yagával nyomul - 1992-ben lemez Münchenben, európai turné Norvégiától Olaszországig, közös tévéshow Párizsban Paul McCartneyval, a prágai kereskedelmi rádiók slágerlistáját heteken át vezetik. Ehhez képest első lemezük évek óta porosodik egy nagy német lemezcég pincéjében (túlélő-felszereléssel és egy kevés orosztudással a kalózkiadás persze megszerezhető a moszkvai újságoskioszkokban). Bornai a várakozás éveit sem töltötte tétlenül: október elején megjelenik harmadik önálló lemeze, a Balatoni tél.

Az utóbbi évtized hagyományához híven, amikor nem irodalmat, hanem irodalomról író emberek (Odorics Ferenc, Mészáros Sándor, Károlyi Csaba) álltak a 35 évesnél fiatalabb irodalmárokat tömörítő József Attila Kör élén, ezúttal is kritikust választott elnökének a szervezet augusztus végén, a közgyűléssel súlyosbított tatai edzőtáborozás alkalmával: Ágoston Zoltánt. Beszélgetőtársunk a JAK le- és beköszönő elnöke, Károlyi Csaba (Nappali ház, ÉS) és Ágoston Zoltán (Jelenkor) volt.

Három fiatal képzőművész, El-Hassan Róza, Hersko Judit és Köves Éva képviseli Magyarországot a november 9-ig nyitva tartó idei, 47. Velencei Biennálén.

Szombaton este adta a televízió Shakespeare Macbethjét a Győri Padlásszínház előadása alapján. Az isten sem mossa le rólunk, hogy Shakespeare-hősökben utazunk. III. Richárd után, íme, Lady Macbeth következik: Nyakó Júlia.

Színháza van Brünnben, a Divaldo Bolka Polívka. A világtól elhúzódva, egy kis délmorva faluban, Olsanyban lakik. A beszélgetés is itt készült.

A napokban Budapesten és Gyulán járt Gárdonyi László dzsesszzongorista, a bostoni Berklee tanára. Kirívó karrier az övé, csak egy álom tud így megvalósulni.

Idegeskedniük és kétségbeesniük azoknak, akiknek problémát okozna, ha messzi kontinensekre kéne járniuk, hogy egy kis puskapor- és vérszagot orronthassanak, egyelőre nem kell: az északír válság, amely idestova háromszázvalahány éve tart zökkenőmentesen, ezúttal sem ért véget, sőt. Az unionisták, más terminus technicusszal élve, a protestánsok bizonyos fokú joggal érzik úgy, hogy az új munkáspárti kormány hátba döfte őket, amikor nem szabta többé a béketárgyalások feltételéül, hogy az IRA szolgáltassa be a fegyvereit, hanem beérte a tűzszünettel.

Idegeskedniük és kétségbeesniük azoknak, akiknek problémát okozna, ha messzi kontinensekre kéne járniuk, hogy egy kis puskapor- és vérszagot orronthassanak, egyelőre nem kell: az északír válság, amely idestova háromszázvalahány éve tart zökkenőmentesen, ezúttal sem ért véget, sőt. Az unionisták, más terminus technicusszal élve, a protestánsok bizonyos fokú joggal érzik úgy, hogy az új munkáspárti kormány hátba döfte őket, amikor nem szabta többé a béketárgyalások feltételéül, hogy az IRA szolgáltassa be a fegyvereit, hanem beérte a tűzszünettel.

Natacha Atlast szerettük volna meginterjúvolni a Margitszigeten, A Zene Ünnepén, de ő olyan gyomorrontással vánszorgott le a repülőről, hogy kérdéses volt, színpadra léphet-e egyáltalán. Így hát az énekes/hastáncosnő helyett a Trans-Global Underground egyik alapítója, a különböző hangkeltő gépeket kezelő Alex Kasiek kapta az orra alá a mikrofont.