Animációs film

Jégvarázs

Film

A túláradó, ám kétségtelenül hatásos giccs már elavult, ezért az alkotók mindenféle körmönfont módszerekkel igyekeznek tompítani a kiszámítható cselekmény és a gátlástalan hatásvadászat okozta csömört.

A filmek kezdetén ígérnek valamit (például posztkoloniális kritikát A hercegnő és a béka, vagy feminista idolnak is beillő főhősnőt a Merida), ám végül mindig visszacsempészik a status quót is a történetbe.

Ez figyelhető meg a Jégvarázsban is. Adott egy királyi testvérpár: Anna cserfes, gondoskodó és szerelmet hajszoló átlagleány, míg Elsa varázserejű és öntudatos, s a képességei kiteljesítésére vágyik. A javíthatatlan romantikusok és a feministák is örvendhetnek: a lányok egymás komplementerei (színben, figurában, motivációkban is), akik a cselekmény két - általában összefonódó - szálát testesítik meg.

A mű egyébként pont beleillik a már egy ideje divatos mese-újraértelmezések hullámába (Shrek, A hercegnő és a béka, Aranyhaj), van benne kötelező cselekményindító trauma (a la Fel!, Némó nyomában), a látványvilágra pedig már felesleges is szót fecsérelni, oly káprázatos. Azt viszont érdemes kiemelni, hogy a Jégvarázs jól irányzott red herringekkel vezeti félre a nézőket (érdemes figyelni, ki menti meg a nőt), némileg feldobva az unásig ismert cselekménysémákat. A készítők a Disneyre jellemző néhány megbocsáthatatlan dalbetétet most sem tudták elhagyni, de legalább gyakorolnak némi öniróniát.

Tökéletes karácsonyi mulatság, mely nagyon Disney (jó értelemben), miközben kicsit úgy tesz, mintha nem lenne az.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.