Dokumentumfilm

Jelen időben

Sipos József: Bartók

  • Bori Erzsébet
  • 2017. október 14.

Film

Bartók Béla kisebbik fia, Péter 92 évesen állt először a kamera elé, hogy beszéljen az imádott apjával töltött, fájóan rövid idő emlékeiről. Apja második, Pásztory Dittával kötött házasságából született, és 16 éves, amikor a szülei 1940-ben Amerikába hajóznak. Két év múlva ugyan őt is kimenekítik, hogy elkerülje a katonai behívót, de nem sokkal New Yorkba érkezése után szolgálatba áll a haditengerészet panamai bázisán, és mire véget ér a háború, a súlyos beteg Bartóknak már csak hónapjai vannak hátra.

Először látjuk szemtől szemben a Bartók színpadi műveit előadni tervezők rettegett mumusát, a hajthatatlan főcenzort, A csodálatos mandarin vagy A Kékszakállú herceg vára színre vitelének, adaptációjának többszöri megakadályozóját. (A legnagyobb porverés Mészáros Márta filmtervének meghiúsulása körül volt.) Bartók Péter nem tér ki ezekre a vitákra, de indirekt módon leszögezi a maga határozott álláspontját. Több példát is felhoz Bartók Béla híres, még inkább hírhedt pedantériájára, ragaszkodására a pontossághoz, a teljességhez és a szerző művét illető elidegeníthetetlen jogaihoz. Egy régebbi, a Múlt-kor c. történelmi portálnak/magazinnak adott interjúban (2005. július 20.) is felidézte már azt az esetet, hogyan hagyta ott annak idején Bartók a Fantasia című nagy sikerű Disney-film vetítését, mert az alkotók megvágva használták kísérőzenének Beethoven VI. szimfóniáját. E közvetett utaláson túl nem kerülnek szóba azok az aktuális vagy kényes kérdések, amelyek leginkább foglalkoztathatják az interjúalanyt (a hagyatékért vívott jogi küzdelmek; a tavaly indult Bartók-összkiadás projekt viszonya Péter és munkatársai revíziós munkálataihoz, amelyeket a birtokában lévő partitúrákon végeznek; a szerzői jogi védettség küszöbönálló lejárata által felvetett problémák).

Bartók elképesztő munkabírással és intenzitással dolgozott halála napjáig, csupán a népdalgyűjtő és rendszerező tudományos munkásságával is az elsők között van a helye, zeneszerzői életműve a magyarság legnagyobb hozzájárulása az egyetemes kultúrához. A film nagy vonalakban Bartók Béla életútját, pályáját viszi végig, amelybe az alkalmas pontokon beleszövi Péter visszaemlékezéseit. Mivel Péter az apai örökség gondozásának és megőrzésének szentelte magát, s ha néhol cserben hagyja is a memóriája, nyilván mindenkinél többet tud Bartókról, ennek ellenére jó dramaturgiai döntés volt a rendezőtől, hogy a fiú születése előtt vagy távollétében történtekről más forrásokat szólaltasson meg. A képi és hangzó illusztrációs anyag – amelyet néha zavaró halmozásban vagy közhelyesen alkalmaznak, de a legtöbb esetben szerencsésen társítanak egymáshoz – részben Péter saját floridai archívumából származik, és újdonság a zeneszerzőt ismerő néző számára is. Rudolf Péter elsőre talán merész húzásnak tűnhet Bartók Béla „magyar hangjaként”, de remek választásnak bizonyul.

Hatvanöt perc kevés, hogy a maga emberi-művészi teljességében mutassa meg Bartókot; Péter most elsősorban apaként emlékszik vissza rá, és nem lehet megindultság nélkül nézni, mert Sipos filmjének sikerül átadnia azt a személyességet és közvetlenséget, amellyel egy 92 éves gyermek jelen időben beszél rég elvesztett, de máig vele élő apjáról. „Apámmal lenni élmény… az ember nem tudja őt elfelejteni. Én ezekkel az élményekkel élek.”

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.