Dokumentumfilm

Jelen időben

Sipos József: Bartók

  • Bori Erzsébet
  • 2017. október 14.

Film

Bartók Béla kisebbik fia, Péter 92 évesen állt először a kamera elé, hogy beszéljen az imádott apjával töltött, fájóan rövid idő emlékeiről. Apja második, Pásztory Dittával kötött házasságából született, és 16 éves, amikor a szülei 1940-ben Amerikába hajóznak. Két év múlva ugyan őt is kimenekítik, hogy elkerülje a katonai behívót, de nem sokkal New Yorkba érkezése után szolgálatba áll a haditengerészet panamai bázisán, és mire véget ér a háború, a súlyos beteg Bartóknak már csak hónapjai vannak hátra.

Először látjuk szemtől szemben a Bartók színpadi műveit előadni tervezők rettegett mumusát, a hajthatatlan főcenzort, A csodálatos mandarin vagy A Kékszakállú herceg vára színre vitelének, adaptációjának többszöri megakadályozóját. (A legnagyobb porverés Mészáros Márta filmtervének meghiúsulása körül volt.) Bartók Péter nem tér ki ezekre a vitákra, de indirekt módon leszögezi a maga határozott álláspontját. Több példát is felhoz Bartók Béla híres, még inkább hírhedt pedantériájára, ragaszkodására a pontossághoz, a teljességhez és a szerző művét illető elidegeníthetetlen jogaihoz. Egy régebbi, a Múlt-kor c. történelmi portálnak/magazinnak adott interjúban (2005. július 20.) is felidézte már azt az esetet, hogyan hagyta ott annak idején Bartók a Fantasia című nagy sikerű Disney-film vetítését, mert az alkotók megvágva használták kísérőzenének Beethoven VI. szimfóniáját. E közvetett utaláson túl nem kerülnek szóba azok az aktuális vagy kényes kérdések, amelyek leginkább foglalkoztathatják az interjúalanyt (a hagyatékért vívott jogi küzdelmek; a tavaly indult Bartók-összkiadás projekt viszonya Péter és munkatársai revíziós munkálataihoz, amelyeket a birtokában lévő partitúrákon végeznek; a szerzői jogi védettség küszöbönálló lejárata által felvetett problémák).

Bartók elképesztő munkabírással és intenzitással dolgozott halála napjáig, csupán a népdalgyűjtő és rendszerező tudományos munkásságával is az elsők között van a helye, zeneszerzői életműve a magyarság legnagyobb hozzájárulása az egyetemes kultúrához. A film nagy vonalakban Bartók Béla életútját, pályáját viszi végig, amelybe az alkalmas pontokon beleszövi Péter visszaemlékezéseit. Mivel Péter az apai örökség gondozásának és megőrzésének szentelte magát, s ha néhol cserben hagyja is a memóriája, nyilván mindenkinél többet tud Bartókról, ennek ellenére jó dramaturgiai döntés volt a rendezőtől, hogy a fiú születése előtt vagy távollétében történtekről más forrásokat szólaltasson meg. A képi és hangzó illusztrációs anyag – amelyet néha zavaró halmozásban vagy közhelyesen alkalmaznak, de a legtöbb esetben szerencsésen társítanak egymáshoz – részben Péter saját floridai archívumából származik, és újdonság a zeneszerzőt ismerő néző számára is. Rudolf Péter elsőre talán merész húzásnak tűnhet Bartók Béla „magyar hangjaként”, de remek választásnak bizonyul.

Hatvanöt perc kevés, hogy a maga emberi-művészi teljességében mutassa meg Bartókot; Péter most elsősorban apaként emlékszik vissza rá, és nem lehet megindultság nélkül nézni, mert Sipos filmjének sikerül átadnia azt a személyességet és közvetlenséget, amellyel egy 92 éves gyermek jelen időben beszél rég elvesztett, de máig vele élő apjáról. „Apámmal lenni élmény… az ember nem tudja őt elfelejteni. Én ezekkel az élményekkel élek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.