Két csendőr – apa és fia – egy roma rabszolgát üldöz a XIX. századi Havasalföldön. Az üldözött sokszorosan hátrányos helyzetű: nem csak roma és nem csak rabszolga, de gazdája feleségével is ágyba bújt. Az Aferim! rendezőjével a Berlini Filmfesztiválon beszélgettünk, ahol a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével tüntették ki.
magyarnarancs.hu: A családi drámák után miért pont ezt a témát választotta?
Radu Jude: A roma rabszolgákról eddig szinte alig esett szó Romániában. Ám mielőtt még azt hinnénk, ez egy lezárt, történelmi jelenség, jobb, ha minél előbb szembenézünk azzal, hogy a jelen problémái a múltban gyökereznek. Vegyük például az országainkban burjánzó rasszista, nacionalista hozzáállást, vagy épp az egyház által is dédelgetett xenofóbiát.
magyarnarancs.hu: Rasszizmus szempontjából Romániában rosszabb volt a helyzet a XIX. században, mint a környező országokban?
RJ: Nem hinném. Általánosan elterjedt dolog volt a rasszizmus, ahogy ma is az, szinte mindenhol. Fontos leszögeznem, hogy egyetemes emberi problémákról akartam filmet készíteni, még ha ezek bemutatása céljából egy konkrét történelmi korszakot és egy konkrét helyet, Romániát választottam is. A fekete-fehér film absztraktabb, távolságot teremt, ezért is esett erre a médiumra a választásom.
| ||
magyarnarancs.hu: Sokan Cervantes Don Quijotéjét emlegetik a filmje kapcsán…
RJ: A Don Quijotéban is fontos az utazás motívuma, és hát a lovakat is pont olyannak akartam ábrázolni, mint Cervantes jószágai, ámbár azt hiszem, ami a lovak castingolását illeti, sehol sem vagyok ahhoz képest, amit az orosz Kozincev az ötvenes években véghezvitt.
magyarnarancs.hu: Az európai western fénykorát éli, gondoljunk csak Kristian Levring filmjére, A megváltásra, vagy Hajdú Szabolcs Délibábjára. Mennyiben inspirálta a műfaj?
RJ: Számomra a western korai amerikai korszaka, a negyvenes-ötvenes évek, John Ford és Howard Hawks stílusa a mérvadó. A klasszikus westernekre jellemző mesterséges szerkezetet akartam én is nyilvánvalóvá tenni.
magyarnarancs.hu: A forgatókönyv megírásában pedig történelmi dokumentumokra támaszkodott...
RJ: Igen, létező, XIX. századi jogi esetek, perek és panaszok alapján született meg maga a sztori. A párbeszédek megalkotásában pedig a korabeli román költészetből, regényirodalomból, elfeledett könyvek ismeretlen soraiból merítettünk Florin Lazarescuval, akivel mintegy három évig dolgoztunk a forgatókönyvön.
magyarnarancs.hu: Az archaikus szavak miatt a film nyelvezete még a román nézőknek is nehezen érthető. Feladta a leckét a fordítóknak…
RJ: Az, hogy történelmi forrásokat használtam a dialógusokhoz, szerintem nem lehet probléma, olyan ez, mintha egy régi verset fordítanánk. Azért remélem, az angol fordítás nem fogja a szöveget holmi vásári Shakespeare-másolattá degradálni.
magyarnarancs.hu: A film címe pedig egy török szó…
RJ: Aferim – annyit tesz törökül, hogy bravó! A XIX. században igencsak népszerű kifejezés volt, az ottomán időszak, a török behatás miatt. Tudtam, hogy ha ezt a kifejezést használom a címben, a románok rögtön tudni fogják, hogy itt a múltról van szó.
A film kritikája a legfrissebb lapszámunkban olvasható.
