tévésmaci

Kacsa, liba

  • tévésmaci
  • 2022. november 16.

Film

Amikor Sztupa és Troché a tizedik pezsgőskupakot is fellőtték az égre, a mulatság lassan lecsengett a Petřín tornyában.

Akik még ittak, mindenki, már csak levezetésként ittak, készülvén valami másra, ki hazamenni, ki bárról bárra folytatni az éjszakát. Nem volt olyan sok bár a város száz tornya alatt, de ők ismerték a legtitkosabb helyeket, a Holík fiúk, Jirka és Jarda Jihlavából, Bohuš Ebermann Plzeňből, és a csillogó szemű ifjú, Franta Kaberle. Meg hát a többiek. Meleg májusi este volt, amilyen magasan voltak, mindenkinek olyan magas is volt a kedve, az autókat – a csupa vadonatúj Škoda 110 R coupé – a sportcsarnoknál hagyták, és villamossal bumliztak el idáig, de át Holešovicén, Bubnyn nem volt ember a magába fordult, mélyen deprimált városban, akinek nem ragyogott fel a képe a láttukra, s ne akart volna kezet fogni velük. Csak az egyikük volt szótlanabb a szokottnál. Jirka Holík oda is lépett hozzá, Venca, Vencuska, miért vagy szomorú, hiszen te vagy itt a király, Venca na Hrad! S a többiek vele ordították: Venca na Hrad! Nedomanský elfogadta a felé nyújtott pezsgőt, és nevetett is. A Petřínről tényleg az övék volt minden fizikailag is, a város, a világ, holott a világbajnokság már vagy három hete véget ért, ám a diadal érzése rendesen fészket rakott bennük. Csakhogy illett elindulni lefelé, a sikló rég letudta az üzem­idejét, csak rájuk várt, miattuk maradtak szolgálatban a kezelői. Ahogy masírozott bandájuk a Kisoldal utcáin, Venca karon fogta Sztupát, maradjunk le egy kicsit. Mi van? Figyelj, le akarok lépni, tudtok segíteni. Innen? Most? Hová? Tondáék mennek valami bárba… Nem innen, az országból, tudtok segíteni? Amerikában vagy Kanadában akarok játszani, igazi hokit. Te vagy közöttük a legnagyobb szám, miért mennél, 28 éves vagy, ott elölről kéne kezdeni mindent, s legalább egy-másfél év mire megszervezzük. Hidd el, ők is mennének mind, Jarda, Franta biztosan, de mind, csak nem mernek, arra várnak, hogy valaki merjen mozdulni, lefogadom, hogy a fiaik, unokáik már Amerikában lesznek sztárok. Egyszerűen elég volt, nem bírom már itt, megfulladok, és Pozsonyban sem jobb. Oké, szólok Trochénak. S Sztupa szólt is, Troché mosolygott, ott is, öregen is király lesz: Big Ned, meglátod.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.