tévésmaci

Kacsa, liba

  • tévésmaci
  • 2022. november 16.

Film

Amikor Sztupa és Troché a tizedik pezsgőskupakot is fellőtték az égre, a mulatság lassan lecsengett a Petřín tornyában.

Akik még ittak, mindenki, már csak levezetésként ittak, készülvén valami másra, ki hazamenni, ki bárról bárra folytatni az éjszakát. Nem volt olyan sok bár a város száz tornya alatt, de ők ismerték a legtitkosabb helyeket, a Holík fiúk, Jirka és Jarda Jihlavából, Bohuš Ebermann Plzeňből, és a csillogó szemű ifjú, Franta Kaberle. Meg hát a többiek. Meleg májusi este volt, amilyen magasan voltak, mindenkinek olyan magas is volt a kedve, az autókat – a csupa vadonatúj Škoda 110 R coupé – a sportcsarnoknál hagyták, és villamossal bumliztak el idáig, de át Holešovicén, Bubnyn nem volt ember a magába fordult, mélyen deprimált városban, akinek nem ragyogott fel a képe a láttukra, s ne akart volna kezet fogni velük. Csak az egyikük volt szótlanabb a szokottnál. Jirka Holík oda is lépett hozzá, Venca, Vencuska, miért vagy szomorú, hiszen te vagy itt a király, Venca na Hrad! S a többiek vele ordították: Venca na Hrad! Nedomanský elfogadta a felé nyújtott pezsgőt, és nevetett is. A Petřínről tényleg az övék volt minden fizikailag is, a város, a világ, holott a világbajnokság már vagy három hete véget ért, ám a diadal érzése rendesen fészket rakott bennük. Csakhogy illett elindulni lefelé, a sikló rég letudta az üzem­idejét, csak rájuk várt, miattuk maradtak szolgálatban a kezelői. Ahogy masírozott bandájuk a Kisoldal utcáin, Venca karon fogta Sztupát, maradjunk le egy kicsit. Mi van? Figyelj, le akarok lépni, tudtok segíteni. Innen? Most? Hová? Tondáék mennek valami bárba… Nem innen, az országból, tudtok segíteni? Amerikában vagy Kanadában akarok játszani, igazi hokit. Te vagy közöttük a legnagyobb szám, miért mennél, 28 éves vagy, ott elölről kéne kezdeni mindent, s legalább egy-másfél év mire megszervezzük. Hidd el, ők is mennének mind, Jarda, Franta biztosan, de mind, csak nem mernek, arra várnak, hogy valaki merjen mozdulni, lefogadom, hogy a fiaik, unokáik már Amerikában lesznek sztárok. Egyszerűen elég volt, nem bírom már itt, megfulladok, és Pozsonyban sem jobb. Oké, szólok Trochénak. S Sztupa szólt is, Troché mosolygott, ott is, öregen is király lesz: Big Ned, meglátod.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.