Film

Képregényt akart leadni diplomamunkaként a Képzőművészetin, de az emiatt is duplájára nyúlt egyetemi évek alatt már publikált. Kiforrott stílusát legtöbben az Unicum reklámjaiból ismernék fel. Többek közt az Alfabéta-díjáról kérdeztük...

Ustad Bahauddin Dagar India ősi zenei hagyományát, az ún. dhrupadot ápolja. A Dagar család huszadik (!) zenészgenerációját képviselő művész március 10-én, Az indiai klasszikus zene mesterei sorozat keretében a Trafóban lépett fel - a Narancs azonban még korábban, az új év hajnalán beszélgetett vele Delhiben.

Az "NDK-indiánfilm" a rendszerváltozás utáni Magyarországon az értéktelen, a hamis, a hazug szinonimája lett.

2003-ban végezte Kolozsváron a Színművészeti Főiskolát, kisebb, németországi kitérő után Budapesten vert gyökeret. A Kythéra című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek járó díjat kapta az idei filmszemlén.

Bedugom a fejem a berlini Regent Hotel Mendelssohn szalonjának ajtaján. Odabent Faithfull a melltartójába nyúlkálva igazgatja terebélyes kebleit. Észrevesz. "Ouch! Close the door! Vat da fuck!" Ez már döfi: éppen ilyesmi tónusra számít az ember a "swinging 60's" hírhedt botrányhősétől.

A Faun labirintusa immár Oscar-díjas operatőrével a lódzi Camerimage fesztiválon beszélgettünk.

Jelenleg a Magyar Rádió Zenekarának művészeti vezetője, ám szívéhez az operák vezénylése áll a legközelebb, és ebből egyre kevésbé enged.

A Pannónia Filmstúdió fázisrajzolójaként kezdte, de saját animációs stúdióra vágyott. 1975-ben elhagyta az országot, előbb Ausztriában, Svédországban, majd Amerikában próbált szerencsét. Világhírűvé a Simpson család tette. Első élő szereplős nagyjátékfilmje, a Híd Terabithia földjére már megy a hazai mozikban.

Egy város, ahol mindenki bajnok, ahol évente megrendezik a török zenei kalózfelvételek versenyét, ahol az öregember is diszkóba jár. A Sutkai bajnokok eddig 70 fesztiválra kapott meghívást, számos közönségdíjat nyert, és a macedóniai roma filmfesztiválon is diadalmaskodott. A film csütörtöktől látható a hazai mozikban - ebből az alkalomból beszélgettünk a vajdasági születésű rendezővel.

Snétberger Ferenc február 6-án volt 50 éves, és ez ma már Nyugat-Európában többeknek ünnepelni való esemény, mint nekünk, idehaza. Kevés magyar muzsikusnak van tehetsége az európai dzsesszvilág felső régiójáig eljutni, de a születésnap fő eseményei szerencsére itthon lesznek: először február 23-án a Zeneakadémiára a zenészbarátok érkeznek a világ különféle tájékairól, majd március 7-én a Művészetek Palotájában a klasszikus indíttatások kerülnek fókuszba.

Magyar Narancs: Mi volt az első benyomása a filmről? Tobias Voigt: Először is az, hogy a színészek nagyon jól játszanak, főleg a két Stasi-tiszt. De aztán rögtön elkezdtem mérgelődni a hibákon. Nem értettem, miért kellett ezeket elkövetni.

Legelőször is az lenne a jó tanácsom, hogy tekintsenek el a jelen dupla oldalunk alsó fertályán található interjú tartalmától. Illetve dehogyis, nem azért közöltük, hogy eltekintsenek tőle; inkább válaszoljanak a következő kérdésre! Vajon hány öltést varr mondjuk a Keresztapa 3 művészi megítélése szempontjából az, hogy azt a pápát nem is úgy, és nem is azok, és nem akkor tették el láb alól, és az egész nem igaz?

Utoljára 2004-ben, a hetvenedik születésnapja alkalmából volt egy nagyobb önálló kiállítása a Budapest Galériában. Mostani tárlata a KOGART Házban több ennél: saját művei mellett bemutatja gazdag kortárs képzőművészeti gyűjteményét is.

Élő legenda. Kétszáz film, egy Oscar-díj (Marty, 1956), öt feleség, két műtérd. A napokban tölti be 90. életévét. Az utolsó nagy bölények, szerethető ripacsok egyike - temperamentuma, nagy dumája, érdes hangja, élénk taglejtése, minden grimasza ma is magával ragadó. Olyan klasszikusokban játszott, mint a Most és mindörökké, A piszkos tizenkettő, A vad banda, a Gattaca, a Menekülés New Yorkból, a Konvoj, A Názáreti Jézus, A Poszeidon-katasztrófa - és sorolhatnánk reggelig... A Torinói Filmfesztiválon találkoztunk vele.