| ||
Az úgy kezdődött, hogy John Carpenter egy nap arra ébredt… Nem voltunk jelen, úgyhogy legfeljebb találgatni tudunk, mi volt az ágya végében (levágott lófej halloween maszkban), de az biztos, hogy nem olyan rég J.C. arra ébredt, hogy immár nem csak a Halloween, A köd, a Menekülés New Yorkból, A dolog, a Nagy zűr kis Kínában és A sötétség fejedelme rendezőjeként és saját filmjei zeneszerzőjeként tartják számon a világ Carpenter-rajongói, de mint első lemezes zenészt is. Carpenter debütáló albumáról, a Lost Themesről mi is megemlékeztünk (a teljes kritika itt), többek között ezekkel a szavakkal:
„Markáns, sötét, excentrikus szintetizátorfutamok viszik előre a számokat, de nem a Halloween vagy a 13-as rendőrőrs minimalista felfogásában – olyannyira nem, hogy itt-ott már-már a Goblin filmzenéinek hivalkodó színhasználatáig jutunk. Csak Carpenternél nem a neonlila, hanem inkább a fekete, a ködszürke és az óceánkék dominál.”
Több se kellett nekünk, ködszürkét kedvelő, az óceánkékhez mindig is vonzódó carpenteristáknak; azonnal írtunk a második fiatalságát élő mesternek, adna-e interjút egy kelet-európai, de munkásságával még a legnehezebb időkben (Menekülés Los Angelesből, A Mars szelleme) is szimpatizáló orgánumnak (Hungarian Orange). Reméltük, hogy J.C., aki oly lazának tűnt közelmúltbeli megszólalásai során, s csak úgy szórta a „hey, man”-eket a kérdezőkre, hosszan és barátilag elbeszélget velünk: megemlíti majd, mint szokta, hogy a filmezésnél sokkal jobban bírja a zenélést, mert nem kell korán felkelnie, különben is, Hollywood sorra veszi elő a régi filmjeit, úgyhogy a csekkek szépen jönnek, ő pedig szívből zenél, és zene közben szív, vagy valami ilyesmi, szóval felhőtlen csevej lesz a javából.
Ehelyett úgy hajtott el minket egy ködszürke messzeségbe, hogy a fal adta a másikat, s csak sokadik próbálkozásra sikerült kisírni: Mr. Carpenter öt kérdést engedélyez e-mailen – jött J.C. emberétől az üzenet. Akkor hát jöjjön a Halloween főtémája, és a nagy beszélgetés.
magyarnarancs.hu: A Lost Themes családi összefogás eredményeképp jött létre. Mondana néhány szót a rokoni együttműködés menetéről?
John Carpenter: A fiam, Cody és a keresztfiam, Daniel a maguk útját járó, képzett zenészek, akik nem ma kezdték a számítógépes zenei technológiákkal való ismerkedést. A velük való közös munka a világ legegyszerűbb dolga volt. Magától értetődő, igazi örömzenélés.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi okozott nagyobb fejfájást: a Halloween vagy a Menekülés New Yorkból főtémájának megírása?
JC: Egyértelmű: a Menekülés jóval munkásabb volt.
| ||
magyarnarancs.hu: A dolog zenéjét nem ön, hanem Ennio Morricone szerezte. Hogy jött ki az olasz maestróval?
JC: Nagyszerűen. Egy szót nem beszéltem olaszul, Ennio pedig egy szót nem beszélt angolul. Hoznunk kellett egy tolmácsot, rajta keresztül vitatkoztunk. A zenekari részek legnagyobb részét Ennio komponálta, a nyitányt viszont közösen készítettük a tolmáccsal a háttérben. Ennio, szépen kérlek, kevesebb hangjegyet használj – ezt ismételgettem neki.
| ||
magyarnarancs.hu: Változott a szintetizátortechnikája az évek során?
JC: Kapcsolatom a keyboarddal közeli, meghitt, és nem sokat változott. Jó, ma már azért nem kell annyit szenvedni a hangok belövésével.
magyarnarancs.hu: Van olyan filmje, amit teljesen félremagyaráztak a kritikusok és félreértettek a rajongók?
| ||
JC: A sötétség fejedelme az a filmem, amit szinte mindenki félreértett.
