Film

Képszakadás

  • Békés Bálint
  • 2013. április 21.

Film

Todd Philips alig négy éve a Másnaposokkal a piálós-fingós havervígjátékok élmezőnyébe küzdötte fel (le?) magát. Az ilyen mozik - mint a randin nézett romkom és a szex közben stírölt pornó - jobb pillanataikban bensőséges viszonyba kerülnek fogyasztóikkal: miközben röhögünk a nyomorult hősökön, mi magunk is haladunk a leittasodás lejtős útján.

Mit gondolnak, a Másnaposok két társírójának rendezői bemutatkozása mivel jön? Ugyanezzel: nemcsak az említett kasszasiker alaptételét - mielőtt megkomolyodsz, ereszd ki rendesen a gőzt -, de tagadhatatlanul és persze szégyellnivalón népszerű alpáriságát is importálták. Két régi cimbora (a munkamániás geek zsidógyerek és az egyetemről nemrég kibukó, enyhén szexista tahó) elkapja a harmadikat (az apja irányította kínai-amerikai jófiút), hogy nagykorúságának ünnepén, egyben a felvételijét megelőző éjszakán televedeljék magukat. Persze hamar kitör a katarzis: az ünnepelt kiüti magát, a haveroknak pedig lövésük sincs a lakcíméről. Beindul a road movie a campuson: belógás a spanyol ajkú lányok kollégiumába, majd menekülés, színre lép a jó csaj, megint iszkolás (a rosszfiúk elől), ivóverseny, szöktetés a kórházból stb. A műfaj ismerőit nem éri nagy meglepetés: a hősök isznak és menekülnek, s kőegyszerű helyzetkomikumon alapuló altesti tréfák teszik ki a filmet. A Képszakadás akkor válik igazán kínossá, amikor mélyebbnek akár látszani önmagánál, pedig e kilencvenhárom perc főszereplője mégiscsak egy hímtagra ragasztott plüssmackó - jobb, ha mindenki ehhez tartja magát.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.