Film

Képszakadás

  • Békés Bálint
  • 2013. április 21.

Film

Todd Philips alig négy éve a Másnaposokkal a piálós-fingós havervígjátékok élmezőnyébe küzdötte fel (le?) magát. Az ilyen mozik - mint a randin nézett romkom és a szex közben stírölt pornó - jobb pillanataikban bensőséges viszonyba kerülnek fogyasztóikkal: miközben röhögünk a nyomorult hősökön, mi magunk is haladunk a leittasodás lejtős útján.

Mit gondolnak, a Másnaposok két társírójának rendezői bemutatkozása mivel jön? Ugyanezzel: nemcsak az említett kasszasiker alaptételét - mielőtt megkomolyodsz, ereszd ki rendesen a gőzt -, de tagadhatatlanul és persze szégyellnivalón népszerű alpáriságát is importálták. Két régi cimbora (a munkamániás geek zsidógyerek és az egyetemről nemrég kibukó, enyhén szexista tahó) elkapja a harmadikat (az apja irányította kínai-amerikai jófiút), hogy nagykorúságának ünnepén, egyben a felvételijét megelőző éjszakán televedeljék magukat. Persze hamar kitör a katarzis: az ünnepelt kiüti magát, a haveroknak pedig lövésük sincs a lakcíméről. Beindul a road movie a campuson: belógás a spanyol ajkú lányok kollégiumába, majd menekülés, színre lép a jó csaj, megint iszkolás (a rosszfiúk elől), ivóverseny, szöktetés a kórházból stb. A műfaj ismerőit nem éri nagy meglepetés: a hősök isznak és menekülnek, s kőegyszerű helyzetkomikumon alapuló altesti tréfák teszik ki a filmet. A Képszakadás akkor válik igazán kínossá, amikor mélyebbnek akár látszani önmagánál, pedig e kilencvenhárom perc főszereplője mégiscsak egy hímtagra ragasztott plüssmackó - jobb, ha mindenki ehhez tartja magát.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."