Film

Képszakadás

  • Békés Bálint
  • 2013. április 21.

Film

Todd Philips alig négy éve a Másnaposokkal a piálós-fingós havervígjátékok élmezőnyébe küzdötte fel (le?) magát. Az ilyen mozik - mint a randin nézett romkom és a szex közben stírölt pornó - jobb pillanataikban bensőséges viszonyba kerülnek fogyasztóikkal: miközben röhögünk a nyomorult hősökön, mi magunk is haladunk a leittasodás lejtős útján.

Mit gondolnak, a Másnaposok két társírójának rendezői bemutatkozása mivel jön? Ugyanezzel: nemcsak az említett kasszasiker alaptételét - mielőtt megkomolyodsz, ereszd ki rendesen a gőzt -, de tagadhatatlanul és persze szégyellnivalón népszerű alpáriságát is importálták. Két régi cimbora (a munkamániás geek zsidógyerek és az egyetemről nemrég kibukó, enyhén szexista tahó) elkapja a harmadikat (az apja irányította kínai-amerikai jófiút), hogy nagykorúságának ünnepén, egyben a felvételijét megelőző éjszakán televedeljék magukat. Persze hamar kitör a katarzis: az ünnepelt kiüti magát, a haveroknak pedig lövésük sincs a lakcíméről. Beindul a road movie a campuson: belógás a spanyol ajkú lányok kollégiumába, majd menekülés, színre lép a jó csaj, megint iszkolás (a rosszfiúk elől), ivóverseny, szöktetés a kórházból stb. A műfaj ismerőit nem éri nagy meglepetés: a hősök isznak és menekülnek, s kőegyszerű helyzetkomikumon alapuló altesti tréfák teszik ki a filmet. A Képszakadás akkor válik igazán kínossá, amikor mélyebbnek akár látszani önmagánál, pedig e kilencvenhárom perc főszereplője mégiscsak egy hímtagra ragasztott plüssmackó - jobb, ha mindenki ehhez tartja magát.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.