Kis esti robot (Kistamás László a Vákuum TV-ről)

  • - bárdos -
  • 2000. július 13.

Film

Magyar Narancs: Túl vagytok a Vákuum TV újabb előadásán. Több mint két éve nem léptetek képernyőre. Ezeknél a Csipkerózsika-álom típusú találkozásoknál fennáll a veszélye annak, hogy az a bizonyos, ébredés után elcsattanó pofon már nem is aktuális.

Magyar Narancs: Túl vagytok a Vákuum TV újabb előadásán. Több mint két éve nem léptetek képernyőre. Ezeknél a Csipkerózsika-álom típusú találkozásoknál fennáll a veszélye annak, hogy az a bizonyos, ébredés után elcsattanó pofon már nem is aktuális.

Kistamás László: Ha féltünk is egy kicsit, az nem a két év kihagyás miatt volt. Egyébként az utolsó, balul elsült, azaz egyáltalán el sem sült előadásunk is, mondhatni, benne volt a Vákuum TV-s pakliban. Persze tagadhatatlan malőr volt az az 1998-as szilveszteri Rózsa presszóbeli meg nem mozdulásunk, de a Vákuum TV gyakorlatától sosem volt idegen az akár a szélsőségekig is elmenő rögtönzés. Ez persze az utolsó pillanatban elmaradt adás esetében kissé nagyvonalú megfogalmazásnak tűnhet, de valóban általános volt mindeddig az a fajta lezáratlanság a műsorszerkesztésünkben, ami néha borotvaélre táncoltatta a megvalósulás tényét, de a mikéntjét mindenképpen.

MN: Miközben rengeteg energiát fektettetek minden projekt előkészítésébe, a biztosra menni stratégiája soha nem tartozott a munkamódszereitek közé.

KL: Kezdetektől fogva alapfeltétel volt egyfajta önszerveződés a dolgok alakulásában. Elkezdődött bennem valami, de nem rajzolódott ki pontosan, hogy mi az. Lényegében egyedül voltam, de bíztam a kibontakozás lehetőségében. És ennek kapcsán időnként vagy gyakran, esetleg rendszeresen mások is be tudnak kapcsolódni egy folyamatba.

MN: A városligeti adás fő csapása az ember és robot találkozásának fejlődéstörténete volt. Honnan ez a robotisztikus vonzalom?

KL: Számunkra nem kérdés, hogy az emberiség életének egyik legizgalmasabb változását a kibernetikus világgal való találkozása hozta el. Ennek az elméletnek a kutatásával nagy kaliberű tudósok, filozófusok és művészek foglalkoznak világszerte. Ráadásul mára ért el a robotevolúció arra a pontra, ahol a kibernetikus gépezetek fejlődésük humanoid fázisához érkeztek, ami a másik oldalon az ember cyberalizációjának kezdeti lépéseihez vezetett.

MN: E téma egyik sztárszakértőjét, Kevin Warwickot, a readingi egyetem kibernetika tanszékének professzorát is megszólaltattátok az internet segítségével.

KL: Igen, bár nem a hagyományos internethasználattal éltünk. Sajnos a Matávval nem sikerült időben kiépíttetnünk a vonalat, így a professzorral két héttel előbb felvett internetes kapcsolatról szóló videoanyagot vetítettük le. Egyébként még szerencsésen is alakult így a történet, mivel a Vákuum TV adásának idején Kevin Warwick Dél-Franciaországban tartózkodott, ahonnan véleménye szerint balul sülnek el az élő internetes próbálkozások. ´ egyébként immár kultikus figurája a kibernetikus implantátum kutatásának. Saját magába épített csipekkel kísérletezik, s jövőbeli tervei közt szerepel a feleségével közös fájdalomérzékelő implantációs projekt.

MN: Miért érdekes ez?

KL: Az ilyen próbálkozások óriási jelentőségűek az emberi érzékelés további fejlődése szempontjából. Egy magasabb szintű idegrendszeri kapcsolat kialakításával a tökéletesebb kommunikációhoz vezető út újabb mérföldkövéhez érkeztünk. Kevin Warwick munkássága a telepatikus protézis kifejlesztésére irányul. Képzeljük el, hogy egy szadistába vagy az ember elleni bűnök szenvedélybetegeibe hiperaktív empatikus érzékelőt építenek be. És képzeljük el azt a társadalmat, amelyben csak az lehet politikus, aki vállalja a népérzékelő együttérző protézis beépítését. Hihetelen lehetőségek!

MN: Jól hangzik, bár biztos vannak árnyoldalai is a dolognak. Emberkísérletekről van szó.

KL: Az ember addig kísérletezett a többi élőlényen, hogy szükségszerűen eljutott önmagához. Sőt! Eljutott virtuális önmagának létrehozásához, és most már ezzel a dimenzióval is mint realitással kell szembenéznie. Gondolj itt az emberszabású robotokra és egyéb kibernetikus fikciólényekre. Például Ananova, a cybersztárnő, akinek még csak lába sincs. Fölösleges volt tervezni neki, hiszen csak egy mellképnyi kivágásban vegetál. Interneten megközelíthető hírolvasónő, aki nincs is, mégis szerethető. A Vákuum TV műsorvezetője egyenesen fej nélküli. Végső soron sokkal érdekesebb, a fantáziának nagyobb szabadságot biztosító lehetőség egy meg nem fogalmazott dolog, például egy arc, ami nincs. A létező arc máris olyan mértékben köti meg mondjuk együttérzésünket, szimpátiánkat, antipátiánkat, hogy az a tökéletes figyelemben csak akadályozhat.

MN: Milyen érzés volt újra a Tilos az Á színeiben játszani? S főleg milyen volt szabad térbe, a legkevésbé virtuális természetbe rakni ezt a produkciót?

KL: Borotvaélen volt, hogy szélvihar vagy eső söpri-e el az adást, s bár nem történt katasztrófa, azért az akusztikába jócskán bezavart az a kis északnyugati légköri megmozdulás. Túl nagyot kockáztattunk ezzel a szabadtérrel, persze erre csak utólag jöttünk rá. A kérdés első felére visszatérve: úgy éreztük, hogy most nem az "Á"-mítosz volt a legnagyobb vonzerő, hanem a Vákuum TV. Ezek az emberek, akik itt voltak, vagy már látták előző előadásainkat, vagy hallottak róla, mindenesetre tudták, mire jönnek, és szerintem megkapták, amit akartak.

MN: Éreztek egy Vákuum TV-s rajongótábort?

KL: Ha nem is rajongótábort (bár sokan, legalább ötszázan voltak a városligeti előadás nézői), de egyfajta közönséget feltételezünk. Olyan emberek jöttek el, akik azt szeretik, ha úgy szórakoztatják őket, hogy aktív állapotban, résztvevőként lehessenek jelen egy-egy eseményen.

- bárdos -

A Vákuum TV adásai augusztusban az "Á" kávézóban és a Szigeten foghatók fedett körülmények között.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.