tévésmaci

Kutyám, Dirty Pence

  • tévésmaci
  • 2024. január 17.

Film

Amikor Sztupa és Troché a Láthatatlan Várost keresték, sokáig sötétben tapogatóztak.

A legnehezebb az információk rendezése, rostálása volt, kidobni mindazt, ami felesleges, félrevezető, légből kapott, s a kellő figyelmet tanúsítani a komolyan vehető állítások leg­apróbb részleteire is. Végül Muskogee (Oklahoma) városát választották a kutatás kiindulási pontjának, hiszen a Kőfolyó mentén terveztek nyugatnak haladni. Muskogee nagyváros, turisták is járják, Sztupa mégis úgy érezte, hogy minden helybeli gyanakodva méregeti őket, mint akik pontosan tudják, hogy miben mesterkedik ez a két rossz arcú idegen. A szállást lefoglalták jó előre, több napra, direkt többre, mint amennyire szükségük volt; tisztességes, nem túl feltűnő hotel a központi negyed szélén, nem luxus, de nem is garni, udvarias, diszkrét személyzet, jó étterem, bár a tetőn. De Sztupa itt is rémeket látott, csupa mogorva képű Okie-t. Troché nem törődött velük, minden idegszálával a feladatra koncentrált, térképek szokatlan vakfoltjait kereste, jeleket a házfalakon, semmibe mutató táblákat, furcsán kopaszodó fákat, torzóvá lett bokrokat vizsgált, sűrűn meg-megállva, olykor a vártnál is hosszabban elidőzve, de egy percig sem tűnt elégedettnek. Maga sem tudta, hogy örüljön vagy bánja, mindenesetre nem tiltakozott, amikor Sztupa a tervezettnél sokkal korábbi indulást javasolt, nem bírom elviselni, ahogy bámulnak, még baj lesz, ha nem sietünk. Másnap már pirkadat előtt elosontak a szállodából, nem volt nehéz észrevétlennek maradniuk, a recepciós úgy aludt, hogy akár fütyörészve és dalolva is távozhattak volna. A hajnal már a Kőfolyónál érte őket, s az tényleg olyan volt, mint a híre, esztelen kőfolyam élesen kirajzolódó partokkal, nem igazi folyómeder, inkább csak afféle bevágás, sűrű és tarka kőzetanyaggal a fenekén. Nem víztől kerekre csiszolt kavicsok, igazi folyó itt nem folyt sose, csak éles szélű, durva sziklatörmelék, melyet valami elképzelhetetlen fergeteg sodort össze végtelen hosszú szürkésvörös szalaggá. A „partján” fák nőttek, mintha rendes folyó lenne, s egy nem is túl keskeny csapás is követte a természet (a legsötétebb lelkű természet) alkotta töltésen. Ez is köves volt, de annyira, hogy olykor még az óvatosan lépkedő lovak patkója is szikrát vetett rajta. A napkorong még nem látszott, de a sugarai már előbukkantak a fák fölött. Sztupa és Troché siettek, amennyire ilyen körülmények lehetett, hisz’ bármilyen hosszú lesz is a Kőfolyó, arra nem szolgált még senki cáfolhatatlan bizonyítékkal, hogy elér egészen a Láthatatlan Városig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.