Magyar Narancs: A Hatalom szüzséjét olvasva rögtön feljön egy hasonló botrány a szlovák belpolitikából, amikor az egykori elnököt, Ivan Gašparovičot azzal gyanúsították, hogy ő lenne egy végzetes vadászbaleset okozója. Ennek kapcsán fogant a film alapötlete?
Prikler Mátyás: Nem akarok úgy tenni, mintha nem hallottam volna az esetről, de a bulvármédiában megjelent történetben és a mi filmünkben körülbelül három perc átfedés van. A nyitójelenet. Aztán elmegyünk más irányba. Filmrendezőként a legkevésbé sem érdekes Gašparovič. Amúgy sem oknyomozó dokumentumfilmet akartunk csinálni.
MN: Egy politikus véletlen lelő egy hajtót a vadászaton, és a belügyminisztérium egyik emberének jut a feladat, hogy elsimítsa az ügyet. Politikai thriller, de a cselekményben nincsenek csavarok, még a gyilkossággal kapcsolatban sem merülnek fel nagy kérdések. Lassú filmnek mondanám. Miért döntött úgy, hogy fontosabb a hangulatábrázolás?
PM: A forgalmazók nevezik politikai thrillernek a filmünket, nekem egyáltalán nem olyan fontos, hogy betegyem egy fiókba. Javasoltam, hogy nevezzük tragikomédiának, de arra azt mondták, ne hülyéskedjek. De hogy a kérdésre is válaszoljak: a politikai thrillernek sem követelménye, hogy legyen benne lövöldözés meg autósüldözés. Az érdekelt minket, hogy legyen hiteles. Az első filmemben, a Köszönöm, jólban ezt a hitelességet dokumentumfilmes módszerekkel értük el, itt pedig a figurákkal. Különben sem úgy gondolkodom a filmekről, hogy van a gyors meg a lassú. Inkább úgy, hogy milyen egy film tempója vagy ritmusa.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
