Interjú

„Nevezzük tragikomédiának”

Prikler Mátyás filmrendező

Film

Tizennégy évvel ezelőtt a pozsonyi alkotó egészen Cannes-ig jutott a vizsgafilmjével. Új mozija, a Hatalom (Moc) piszkos politikai történetet mesél el Hajdu Szabolcs főszereplésével.

Magyar Narancs: A Hatalom szüzséjét olvasva rögtön feljön egy hasonló botrány a szlovák belpolitikából, amikor az egykori elnököt, Ivan Gašparovičot azzal gyanúsították, hogy ő lenne egy végzetes vadászbaleset okozója. Ennek kapcsán fogant a film alap­ötlete?

Prikler Mátyás: Nem akarok úgy tenni, mintha nem hallottam volna az esetről, de a bulvármé­diá­ban megjelent történetben és a mi filmünkben körülbelül három perc átfedés van. A nyitójelenet. Aztán elmegyünk más irányba. Filmrendezőként a legkevésbé sem érdekes Gašparovič. Amúgy sem oknyomozó dokumentumfilmet akartunk csinálni.

MN: Egy politikus véletlen lelő egy hajtót a vadászaton, és a belügyminisztérium egyik emberé­nek jut a feladat, hogy elsimítsa az ügyet. Politikai thriller, de a cselekményben nincsenek csavarok, még a gyilkossággal kapcsolatban sem merülnek fel nagy kérdések. Lassú filmnek mondanám. Miért döntött úgy, hogy fontosabb a hangulatábrázolás?

PM: A forgalmazók nevezik politikai thrillernek a filmünket, nekem egyáltalán nem olyan fontos, hogy betegyem egy fiókba. Javasoltam, hogy nevezzük tragikomédiának, de arra azt mondták, ne hülyéskedjek. De hogy a kérdésre is válaszoljak: a politikai thrillernek sem követelménye, hogy legyen benne lövöldözés meg autósüldözés. Az érdekelt minket, hogy legyen hiteles. Az első filmemben, a Köszönöm, jólban ezt a hitelességet dokumentumfilmes módszerekkel értük el, itt pedig a figurákkal. Különben sem úgy gondolkodom a filmekről, hogy van a gyors meg a lassú. Inkább úgy, hogy milyen egy film tempója vagy ritmusa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.