Interjú

„Azonnal igent mondok”

Thom Zimny filmrendező

Film

A Sly című dokumentumfilm alkotója, háta mögött egy Johnny Cash- és egy Elvis-dokuval, 2023-ban is sokat dolgozott, hiszen Sylvester Stallone mellett közel ötórás sorozatot szentelt Willie Nelsonnak és szintén zenész családjának, s egy bagatellt a festőművész Pierce Brosnannek. Nekünk pedig most elmesélte, hogyan nyílt meg a kamerája előtt Stallone, s beszélt arról is, hogyan lett belőle Bruce Springsteen állandó kliprendezője.

Magyar Narancs: Stallone-fanként vágott bele a Sly elkészítésébe?

Thom Zimny: Már gyerekként rajongtam Sly­­ért, rengeteg emlékem fűződik a filmjeihez. A fő feladatom azonban az volt, hogy elmeséljek egy univerzális történetet. Azokat a sztorikat akartam megjeleníteni, amelyek kevésbé ismertek, amelyek nem kerülnek elő, amikor Stallone elmegy egy talk show-ba vendégnek.

MN: A filmben Stallone sokat beszél, de feltűnően kevésszer teszi ezt a klasszikus, rögzített interjúhelyzetben.

TZ: Az egyik első gondolatom a forgatás előtt az volt, hogy teret kell adnom Stallonénak, csak így fog megnyílni. Betettük tehát a kamerát a főhadiszállására, ahol otthon érezte magát: kibontakozhatott, nyugodtan beszélhetett bármiről, a Rambo-filmektől kezdve a gyerekkoráig. Túl energikus, túl kirobbanó személyiség ahhoz, hogy egyszerűen leültessem a kamerák elé. Éreznie kellett, hogy ez most az ő terepe. A bábukkal és emléktárgyakkal teli szobában tényleg volt minden: Rambo, Rocky, a korábbi szerepeiért járó díjak. Tudtam, hogy mindezeket a történetmesélésben is fel kell használnom, ugyanis azt bizonyítják, hogy Stallone valódi ikon. Ahogy Sly ezek között megosztja a személyes történeteit a traumatikus gyerekkoráról vagy arról, hogyan szűrődtek be élete eseményei a művészetébe, szép lassan a bábuk és tárgyak mögött álló ember is láthatóvá válik.

MN: Egyvalami feltűnően hiányzik a szobából és a filmből: az Oscar-díj, amelyet sem színészként, sem forgatókönyvíróként nem kapott meg a Rockyért, annak ellenére sem, hogy a film nyert 1977-ben.

TZ: Az Oscar-témáról rengeteg cikk született már, ezért nem mentünk bele ebbe. Egy ilyen életrajzi filmben mindig milliónyi történetet el lehet mesélni; sokan felvetik például, hogy az Elvis-filmben miért nem tértünk ki a Memphis Mafiára. Ezek könnyű, hatásvadász dolgok. Sly esetében sokkal fontosabb volt bemutatni a Rocky mögött álló sztorit: hogy van valaki, akiről a világ nem vesz tudomást, valaki, akit senki nem ért. Stallone fogott egy tollat és megírta a történetét, igazságot szolgáltatott ennek a figurának. Alkotott valakit, aki nem pusztán egy bokszoló, sokkal több, számkivetettnek tűnik, de nagyon is méltó a szeretetre és tiszteletre. Be akartam mutatni a párhuzamot Sly és Rocky között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?