Interjú

„Azonnal igent mondok”

Thom Zimny filmrendező

Film

A Sly című dokumentumfilm alkotója, háta mögött egy Johnny Cash- és egy Elvis-dokuval, 2023-ban is sokat dolgozott, hiszen Sylvester Stallone mellett közel ötórás sorozatot szentelt Willie Nelsonnak és szintén zenész családjának, s egy bagatellt a festőművész Pierce Brosnannek. Nekünk pedig most elmesélte, hogyan nyílt meg a kamerája előtt Stallone, s beszélt arról is, hogyan lett belőle Bruce Springsteen állandó kliprendezője.

Magyar Narancs: Stallone-fanként vágott bele a Sly elkészítésébe?

Thom Zimny: Már gyerekként rajongtam Sly­­ért, rengeteg emlékem fűződik a filmjeihez. A fő feladatom azonban az volt, hogy elmeséljek egy univerzális történetet. Azokat a sztorikat akartam megjeleníteni, amelyek kevésbé ismertek, amelyek nem kerülnek elő, amikor Stallone elmegy egy talk show-ba vendégnek.

MN: A filmben Stallone sokat beszél, de feltűnően kevésszer teszi ezt a klasszikus, rögzített interjúhelyzetben.

TZ: Az egyik első gondolatom a forgatás előtt az volt, hogy teret kell adnom Stallonénak, csak így fog megnyílni. Betettük tehát a kamerát a főhadiszállására, ahol otthon érezte magát: kibontakozhatott, nyugodtan beszélhetett bármiről, a Rambo-filmektől kezdve a gyerekkoráig. Túl energikus, túl kirobbanó személyiség ahhoz, hogy egyszerűen leültessem a kamerák elé. Éreznie kellett, hogy ez most az ő terepe. A bábukkal és emléktárgyakkal teli szobában tényleg volt minden: Rambo, Rocky, a korábbi szerepeiért járó díjak. Tudtam, hogy mindezeket a történetmesélésben is fel kell használnom, ugyanis azt bizonyítják, hogy Stallone valódi ikon. Ahogy Sly ezek között megosztja a személyes történeteit a traumatikus gyerekkoráról vagy arról, hogyan szűrődtek be élete eseményei a művészetébe, szép lassan a bábuk és tárgyak mögött álló ember is láthatóvá válik.

MN: Egyvalami feltűnően hiányzik a szobából és a filmből: az Oscar-díj, amelyet sem színészként, sem forgatókönyvíróként nem kapott meg a Rockyért, annak ellenére sem, hogy a film nyert 1977-ben.

TZ: Az Oscar-témáról rengeteg cikk született már, ezért nem mentünk bele ebbe. Egy ilyen életrajzi filmben mindig milliónyi történetet el lehet mesélni; sokan felvetik például, hogy az Elvis-filmben miért nem tértünk ki a Memphis Mafiára. Ezek könnyű, hatásvadász dolgok. Sly esetében sokkal fontosabb volt bemutatni a Rocky mögött álló sztorit: hogy van valaki, akiről a világ nem vesz tudomást, valaki, akit senki nem ért. Stallone fogott egy tollat és megírta a történetét, igazságot szolgáltatott ennek a figurának. Alkotott valakit, aki nem pusztán egy bokszoló, sokkal több, számkivetettnek tűnik, de nagyon is méltó a szeretetre és tiszteletre. Be akartam mutatni a párhuzamot Sly és Rocky között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.