Szerencséjére ekkoriban már a fiatal német film is ébredezik; ifjú férfi kollégái 1962-ben fogalmazzák meg az Oberhauseni Nyilatkozatot és temetik el a papa moziját, ahogy tették előttük a franciák is. A termékeny közeg már formálódik, ám hősnőnknek beletelik néhány évbe, míg a maga ura lehet a kamera mögött.
Karrierjét színésznőként kezdi a német film jeles férfiúinak munkáiban: feltűnik Herbert Achternbusch (Sörkerti érzelmek; Sörharc), Rainer Werner Fassbinder (A dögvész istenei; Az amerikai katona), majd férje, Volker Schlöndorff filmjeiben is (Baal; A kombachi szegényember hirtelen gazdagsága; Ruth Halbfass erkölcse; Szalmaláng; Kegyelemlövés). A Baalban még elgyengülve hullik a karizmatikus és durva Fassbinder lábai elé, aki terhesen magára hagyja, de a Szalmaláng (1972) elváltként új életet kezdő Elisabethje már megelőlegez valamit a későbbi konok, öntudatos Von Trotta-i nőalakokból (e film forgatókönyvét már Schlöndorff-fal közösen jegyzi). A Kegyelemlövést (1976) Marguerite Yourcenar regénye alapján írja, és a fókuszt a reménytelenül szerelmes grófnőre helyezi (akit ő maga alakít). A dacos nőalak immár nem a férfiak szerelme között álló akadály, hanem tragikus hősnő, aki legalább annyira ragaszkodik eszméihez és a bolsevikok politikai ügyéhez, mint hűvös, könyörtelen imádottjához. A Katharina Blum elvesztett tisztességén (1975) már társrendezőként is dolgozik (bár a készítők eleinte vonakodtak feltüntetni a nevét, nehogy a női alkotó eltántorítsa a nézőket). Bár az ellenállás mikéntje és elfogadható mértéke addig is foglalkoztatja, ebben a filmben szinte tanmeseszerűen elmélkedik a témáról, igaz, még Heinrich Böll tollán keresztül. Böll eredeti regényében kikel az Axel Springer vezette jobboldali Bild Zeitung ellen, amely nemtelen módszerekkel és hangnemben támogatja az egyre önkényesebb német kormány keresztes hadjáratát a szélsőbaloldali terror (főként a Baader–Meinhof-csoport/Vörös Hadsereg Frakció) ellen. Az egyre mocskosabb módszerekhez folyamodó bulvármédia egy egyszerű bejárónőt (a bármikor robbanásra kész Angela Winkler alakítja) tesz tönkre, majd terel a baloldali radikalizmus útjára. Az őt zaklató újságíró megölésével fellázadó nő egyszerre cselekszik meggyőződésből és szerelemből: megelégeli a vaskalapos társadalom felőli megaláztatását, és enged a bankrabló (és talán terrorista) szerető iránti érzéseinek. Ő maga ritkán beszél (inkább róla beszélnek); passzivitása, majd néma dühe szól helyette.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
