Margarethe von Trotta pályája

Lányok a barikádon

Film

Minden A hetedik pecséttel kezdődött. Margarethe von Trotta addig talán nem bízott annyira a filmek politikai és művészi hatásában, de épp Párizsban volt a korai hatvanas években; jókor, jó helyen. Francia diáktársai viszik magukkal a Bergman-film vetítésére; őket már megérintette az újhullám. Mire a film véget ér, Von Trotta tudja, hogy a filmmel akar kezdeni valamit. 

Szerencséjére ekkoriban már a fiatal német film is ébredezik; ifjú férfi kollégái 1962-ben fogalmazzák meg az Ober­hauseni Nyilatkozatot és temetik el a papa moziját, ahogy tették előttük a franciák is. A termékeny közeg már formálódik, ám hősnőnknek beletelik néhány évbe, míg a maga ura lehet a kamera mögött.

Karrierjét színésznőként kezdi a német film jeles férfiúinak munkáiban: feltűnik Herbert Achternbusch (Sörkerti érzelmek; Sörharc), Rainer Werner Fassbinder (A dögvész istenei; Az amerikai katona), majd férje, Volker Schlöndorff filmjeiben is (Baal; A kombachi szegényember hirtelen gazdagsága; Ruth Halbfass erkölcse; Szalmaláng; Kegyelemlövés). A Baalban még elgyengülve hullik a karizmatikus és durva Fassbinder lábai elé, aki terhesen magára hagyja, de a Szalmaláng (1972) elváltként új életet kezdő Elisabethje már megelőlegez valamit a későbbi konok, öntudatos Von Trotta-i nőalakokból (e film forgatókönyvét már Schlöndorff-fal közösen jegyzi). A Kegyelemlövést (1976) Marguerite Yourcenar regénye alapján írja, és a fókuszt a reménytelenül szerelmes grófnőre helyezi (akit ő maga alakít). A dacos nőalak immár nem a férfiak szerelme között álló akadály, hanem tragikus hősnő, aki legalább annyira ragaszkodik eszméihez és a bolsevikok politikai ügyéhez, mint hűvös, könyörtelen imádottjához. A Katharina Blum elvesztett tisztességén (1975) már társrendezőként is dolgozik (bár a készítők eleinte vonakodtak feltüntetni a nevét, nehogy a női alkotó eltántorítsa a nézőket). Bár az ellenállás mikéntje és elfogadható mértéke addig is foglalkoztatja, ebben a filmben szinte tanmeseszerűen elmélkedik a témáról, igaz, még Heinrich Böll tollán keresztül. Böll eredeti regényében kikel az Axel Springer vezette jobboldali Bild Zeitung ellen, amely nemtelen módszerekkel és hangnemben támogatja az egyre önkényesebb német kormány keresztes hadjáratát a szélsőbaloldali terror (főként a Baader–Meinhof-csoport/Vörös Hadsereg Frakció) ellen. Az egyre mocskosabb módszerekhez folyamodó bulvármédia egy egyszerű bejárónőt (a bármikor robbanásra kész Angela Winkler alakítja) tesz tönkre, majd terel a baloldali radikalizmus útjára. Az őt zaklató újságíró megölésével fellázadó nő egyszerre cselekszik meggyőződésből és szerelemből: megelégeli a vaskalapos társadalom felőli megaláztatását, és enged a bankrabló (és talán terrorista) szerető iránti érzéseinek. Ő maga ritkán beszél (inkább róla beszélnek); passzivitása, majd néma dühe szól helyette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.