Margarethe von Trotta pályája

Lányok a barikádon

Film

Minden A hetedik pecséttel kezdődött. Margarethe von Trotta addig talán nem bízott annyira a filmek politikai és művészi hatásában, de épp Párizsban volt a korai hatvanas években; jókor, jó helyen. Francia diáktársai viszik magukkal a Bergman-film vetítésére; őket már megérintette az újhullám. Mire a film véget ér, Von Trotta tudja, hogy a filmmel akar kezdeni valamit. 

Szerencséjére ekkoriban már a fiatal német film is ébredezik; ifjú férfi kollégái 1962-ben fogalmazzák meg az Ober­hauseni Nyilatkozatot és temetik el a papa moziját, ahogy tették előttük a franciák is. A termékeny közeg már formálódik, ám hősnőnknek beletelik néhány évbe, míg a maga ura lehet a kamera mögött.

Karrierjét színésznőként kezdi a német film jeles férfiúinak munkáiban: feltűnik Herbert Achternbusch (Sörkerti érzelmek; Sörharc), Rainer Werner Fassbinder (A dögvész istenei; Az amerikai katona), majd férje, Volker Schlöndorff filmjeiben is (Baal; A kombachi szegényember hirtelen gazdagsága; Ruth Halbfass erkölcse; Szalmaláng; Kegyelemlövés). A Baalban még elgyengülve hullik a karizmatikus és durva Fassbinder lábai elé, aki terhesen magára hagyja, de a Szalmaláng (1972) elváltként új életet kezdő Elisabethje már megelőlegez valamit a későbbi konok, öntudatos Von Trotta-i nőalakokból (e film forgatókönyvét már Schlöndorff-fal közösen jegyzi). A Kegyelemlövést (1976) Marguerite Yourcenar regénye alapján írja, és a fókuszt a reménytelenül szerelmes grófnőre helyezi (akit ő maga alakít). A dacos nőalak immár nem a férfiak szerelme között álló akadály, hanem tragikus hősnő, aki legalább annyira ragaszkodik eszméihez és a bolsevikok politikai ügyéhez, mint hűvös, könyörtelen imádottjához. A Katharina Blum elvesztett tisztességén (1975) már társrendezőként is dolgozik (bár a készítők eleinte vonakodtak feltüntetni a nevét, nehogy a női alkotó eltántorítsa a nézőket). Bár az ellenállás mikéntje és elfogadható mértéke addig is foglalkoztatja, ebben a filmben szinte tanmeseszerűen elmélkedik a témáról, igaz, még Heinrich Böll tollán keresztül. Böll eredeti regényében kikel az Axel Springer vezette jobboldali Bild Zeitung ellen, amely nemtelen módszerekkel és hangnemben támogatja az egyre önkényesebb német kormány keresztes hadjáratát a szélsőbaloldali terror (főként a Baader–Meinhof-csoport/Vörös Hadsereg Frakció) ellen. Az egyre mocskosabb módszerekhez folyamodó bulvármédia egy egyszerű bejárónőt (a bármikor robbanásra kész Angela Winkler alakítja) tesz tönkre, majd terel a baloldali radikalizmus útjára. Az őt zaklató újságíró megölésével fellázadó nő egyszerre cselekszik meggyőződésből és szerelemből: megelégeli a vaskalapos társadalom felőli megaláztatását, és enged a bankrabló (és talán terrorista) szerető iránti érzéseinek. Ő maga ritkán beszél (inkább róla beszélnek); passzivitása, majd néma dühe szól helyette.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”