Film

Három filmbe telt David Yatesnek, míg valódi tétekkel és drámai feszültséggel töltötte meg az addig cuki állatokra és gyermeteg humorra felfűzött új Harry Potter-sorozatot.

Ebben a filmben minden adott a ríkatós fajta, hazafias giccshez.

Számkivetett tizenéves hősünk furcsa zajok nyomába ered a hátsó kertben – egy apró, ráncos űrlény helyett saját magát találja ott, pár évvel idősebben.

„Orális szex a #metoo korában?” – hangzik el a tételmondat a tavalyi év egyik legkedveltebb filmjében.

Amikor Sztupa és Troché lementek az MHK-pályára, épp elkezdett esni az eső.

A szerelem nevében eddig a csillagokat volt szokás lehozni az égről, a jövőben ez is másként lesz.

Julian Fellowes amerikai válasza saját ragyogó brit családi sagájára, a Downton Abbey-re.

Amikor Sztupa és Troché elhevertek a Tisza-parton, a táj gyönyörű volt, és kurvára csíptek a szúnyogok. Ráadásul akkorák voltak, mint egy aszteroida.

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.

Ha egyszer végleg kilábalunk a pandémiából, valaki nyilván megírja majd a filmtörténetnek azt az alfejezetét, amelyik csak az ún. Covid-filmekkel foglalkozik.

Ha már az elnyomás elleni tüntetést is ki kell szervezni másnak, hogy addig is húzhassuk az igát, akkor itt az idő, hogy cselekedjünk.

Paolo Genovese az itthon is nagy sikert arató Teljesen idegenek és A hely után ismét az emberi kapcsolatok szétszálazhatatlan sokszínűségét igyekszik bemutatni.