tévésmaci

Harcsa, a betyár

  • tévésmaci
  • 2023. október 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché forradalmasították a vízisízést, Sztupának meggyűlt a baja a Siitonen-technikával.

A párt volt a megrendelő, mondta is Ómafa, hogy jól fizetnek a vörösök, de ebből veszekedés lett, mert Troché rögtön az áldozatokkal meg egyéb effélékkel jött. Annyira herótja volt már a lolótól, hogy amikor Óvári et. kérette őket, Sztupa egyedül ment be hozzá, s valami látványosan átlátszó hazugsággal mentette ki, hogy épp’ csak a plafon nem szakadt reá, bár a központban ugye erősek voltak a plafonok. Troché ezalatt egy Magdi elvtársnő nevű hajadont szédített, állítólag szép jövő várt rá a KISZ Központi Bizottságában, de az ilyen esetekben Troché sem volt annyira kényes politikailag.

Szóval Sztupa bement, Óvári meg rendezett neki egy villámfilmvetítést, kerregtek a vetítő tárcsái szépen, de egy percig sem tartott, a titkárnő hosszabb ideig húzta be a sötétítőfüggönyöket. Az a híres híradófelvétel pergett le, amelyen a Tanácsköztársaság elvitte a Balatonra a szegénygyerekeket, s épp azt látjuk a képen, amikor egy sereg klottgatyás kölök önfeledten rohan a vízbe. Ha van a pártnak eszmei alapvetése, történelmi öröksége, akkor ez az, mondotta a kelleténél kicsit komolyabb pofával Óvári, míg Sztupa rezerváltan bólogatott. Magyarország élővízállománya mindenkié, nemcsak a Balatonon vitorlázgató retrográd kövületeké, nemcsak a Dunán motorcsónakkal száguldozó jampeceké, hanem a szegényeké is. Elsősorban a szegényeké. (Ha azt mondja, hogy Sztupa elvtárs, én itt hagyom.) Nekik is joguk van például… izé, vízisízni. Motorcsónakja a szakszervezetnek is kevés van, meg óvjuk is az élővizeinket, mint az köztudott, tehát jó lenne, ha az alacsonyabb beosztású elvtársak tudnának motorcsónak nélkül, egyáltalán minden külső műszaki segítség nélkül is boldogulni. Sztupa homlokát némi kétkedés barázdálta fel: sílécre azért csak szükség lesz. Oldják meg takarékosan, így Óvári, aztán a telefonnal kezdett babrálni, Bakalárné, jöjjön be, és húzza szét a függönyöket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.