tévésmaci

Harcsa, a betyár

  • tévésmaci
  • 2023. október 4.

Film

Amikor Sztupa és Troché forradalmasították a vízisízést, Sztupának meggyűlt a baja a Siitonen-technikával.

A párt volt a megrendelő, mondta is Ómafa, hogy jól fizetnek a vörösök, de ebből veszekedés lett, mert Troché rögtön az áldozatokkal meg egyéb effélékkel jött. Annyira herótja volt már a lolótól, hogy amikor Óvári et. kérette őket, Sztupa egyedül ment be hozzá, s valami látványosan átlátszó hazugsággal mentette ki, hogy épp’ csak a plafon nem szakadt reá, bár a központban ugye erősek voltak a plafonok. Troché ezalatt egy Magdi elvtársnő nevű hajadont szédített, állítólag szép jövő várt rá a KISZ Központi Bizottságában, de az ilyen esetekben Troché sem volt annyira kényes politikailag.

Szóval Sztupa bement, Óvári meg rendezett neki egy villámfilmvetítést, kerregtek a vetítő tárcsái szépen, de egy percig sem tartott, a titkárnő hosszabb ideig húzta be a sötétítőfüggönyöket. Az a híres híradófelvétel pergett le, amelyen a Tanácsköztársaság elvitte a Balatonra a szegénygyerekeket, s épp azt látjuk a képen, amikor egy sereg klottgatyás kölök önfeledten rohan a vízbe. Ha van a pártnak eszmei alapvetése, történelmi öröksége, akkor ez az, mondotta a kelleténél kicsit komolyabb pofával Óvári, míg Sztupa rezerváltan bólogatott. Magyarország élővízállománya mindenkié, nemcsak a Balatonon vitorlázgató retrográd kövületeké, nemcsak a Dunán motorcsónakkal száguldozó jampeceké, hanem a szegényeké is. Elsősorban a szegényeké. (Ha azt mondja, hogy Sztupa elvtárs, én itt hagyom.) Nekik is joguk van például… izé, vízisízni. Motorcsónakja a szakszervezetnek is kevés van, meg óvjuk is az élővizeinket, mint az köztudott, tehát jó lenne, ha az alacsonyabb beosztású elvtársak tudnának motorcsónak nélkül, egyáltalán minden külső műszaki segítség nélkül is boldogulni. Sztupa homlokát némi kétkedés barázdálta fel: sílécre azért csak szükség lesz. Oldják meg takarékosan, így Óvári, aztán a telefonnal kezdett babrálni, Bakalárné, jöjjön be, és húzza szét a függönyöket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.